Steiner János
Lundtalp

Ösmeretlen nyomra a lét ha téved,

Cipőit szüléje házán kivül nyűvi,

Olvasólámpa fénye csalogatja, űzi.

Rejtekező kedves az Éjszaka!

Titkait csak szűkmarkúan méri.

Nem a kitartónak, lankadatlannak!

Néki oly Világot mutatni sem rest,

Hol az senki ura és néki -

Parancsolója nincsen.

(Lund, 1999. októbere)

Húsleveskarikák

Mint húsleveskarikák a dús lében,

Simulunk majd lökődünk tova, ha

a szapora motolla, az Élet mohó

kanala vámért nyúl közibünk.

Elfogyóban,

Csak simulunk és lökődünk tova....

(Bácskossuthfalva, 2000.-ik év január 2.)

 

ÖnZen

Babkaró ha szárba szökken,

Firmamentumot érni véli.

Önjelöltség ha talajra lel,

Teret s jogart fog majd kérni.

Van erre egy ős-lectio,

Az örökzöld: comparatio.

Élni vele,kötelesség!

Ekkor-

Léggé foszlik a vélt tehetség,

Mert nem én-tükrében szépítkezék.

(Zenta, közepes vizállás idején)