Balázs Attila: Világsarok (Non-stop)
Honatyák és ponyvahősök

Egy rég elmúlt év június elsejére virradó éjszaka a Karib-tenger partján húzódó autósztráda kókuszpálmái alatt, tíz kilométerre nyugatra a dominikai fővárostól, San-Kristobal irányában, véget ért egy korszak - írja/mondja hol ironikusan, hol pedig hátborzongatóan nevettetve Hans Magnus Enzensberger német író a Honatyák és ponyvahősök című remek kis könyvében, egyik örök kedvencemben. Az út szélén ott maradtak a sivár kellékek, amelyekről a század politikája nyilvánvalóan nem tud lemondani: egy forgatókönyv kellékei, ahogy azt az élet megírta: üres géppisztolytár, vértócsa, egy halom üvegtörmelék, s egy jelvényeket viselő sapka. Az alig felismerhető holttestet másnap reggel találták meg egy autó csomagtartójában. Meghalt hát - erőszakos halállal - Rafael Leónidas Trujillo, 1862 db. Trujillo-emlékmű eredeti modellje, a haza történelmi megmentője, a demokrácia lovagja, a legbátrabb katona, az új haza atyja, minden államfők legnagyobbika, a függetlenség helyreállítója, a köztársaság első számú újságírója, numero uno bankárja stb., szóval Rafael Leónidas Trujillo dr. Őexellenciája, az igazi! Golyók végeztek vele. Halálának körülményei ismeretlenek. Hagyatéka elborzasztó, országa csődtömeg a polgárháború küszöbén, a rendőrségnek nemzeti hadsereggé való átalakítása után. Teli árvákkal, rokkantakkal, írástudatlanokkal, feketézőkkel, kurvákkal és stricikkel, ugyanakkor a halálát megelőző választáson is meggyőzően nyert Trujillo. Volt olyan körzet, ahol elsöprő százötven százalékkal vitte a pálmát. Ehhez nem szükséges különösebb kommentár. Viszonylag gyenge matematikus is fennakadhat ezen.

Uralma alatt bérgyilkosok csöngettek be vérszomjas eleganciával az ellenzékiek ajtaján. Egyeseket az utcán lőttek le, mint az elbitangoló kutyát. Merthogy a Trujillo típusú demokrácia véres paródiává válásának egyik legérdekesebb húzása nem a gengszteri választásforma meghonosítása, meg annak az állapotnak a megteremtése volt, amelyben előre aláírt lemondási kérelemmel léphettek csak hivatalukba a képviselők, hogy később esetleg az újságból értesülhessenek saját távozásukról, hanem épp az a ravasz lépése, amellyel engedélyezte az ellenzék működését, bár láthatjuk, milyen keretek között. És sorolni lehet az efféle rendszer hajmeresztő vívmányait, sőt perverz módon még elszórakozni is rajta. Például egy részleten abból a beszédből, amelyet Trujillo a törvények hozójaként mondott, igaz, a távolinak tűnő 1956-ban:

- Uraim, nem tagadhatom, hogy hódolattal teli szavaik mélyen megindítottak. Többek között, hogy magasabb rendű értelemmel töltöttem meg az igazságosság fogalmát, és meghirdettem azokat a magasztos elveket, amelyekhez bíráink gondolkodásának hivataluk gyakorlása során igazodniuk kell.

És hát a bírák igazodtak is. De miért részemről mindez? Csupán azért, mert Trujillo, akit szörnyetegnek, harácsoló és nagyzási hóbortban szenvedő szadistának, egyszóval patologikus esetnek kell tartanunk, tulajdonképpen nem annyira különös ügy, egyedi fájl. Valamely titkos műhelyekben a Trujillók rendületlenül szaporodnak ijesztő erkölcsi kretenizmusukkal. Valójában az ő kései reinkarnációjával találkozhatunk Slobodan Milošević szerb vezér személyében, aki - komoly statisztikák szerint - már réges-rég felzárkózott a leggyakrabban emlegetett nevek toplistájának élére. És valahogy nehéz leszedni onnan. Most akárha sikerülne, de még mindig mintha az lenne a helyzet, hogy várjuk csak ki a végét! A fene tudja, mi lesz vagy lehet még. Mert akár a lenullázott vámpírnak is kifordulhat szívébül a galagonyaék. (Ajjaj...)

- Le kéne tépni a fejét és beleszarni a nyakába - mondta egy kissé heves srác a minap a Kolibri pincében.

Attól tartok, nem jó megoldás. Akkor még mindig holmiféle mártír lehet belőle. Inkább tűnjön el Mandzsúriában, vagy valami hasonló "egzotikus" helyen. És onnan, a maga Gulágjából gyötörje a honvágy, aranyaival együtt. Netán épp Dominikából. És ott naponta borotválják szappan meg víz nélkül, gyantázzák a mellszőreit, és adjanak neki olyan kaját, amitől jóvátehetetlenül megáll benne a szél. Keseredjék meg a falat a szájában, továbbá érezze drótkefének a keringő vérét. Dagadjon bálna-pénisszé a nyelv a koponyájában! Épp elég lakodalom volt vele, daltalanul, fekete lovakkal - mondanák például Bosznia egyes részein.

Mit szólsz ehhez? Enzensberger. Honatyák és ponyvahősök. Vidám temetés. Ólom golyóval és plasztik fütyülővel.