Balázs Attila: Világsarok (Non-stop)
Ember, akit letámadt a kabátja

Eléggé nehéz erről beszélni. Merthogy egy ilyen furcsa ügy ez a (világ) faluban. Itt ez a jugoszláv tudós, dr. Béla, akinek - művileg - benyomott pár görbét meg egyenest a saját (fa)kabátja, s ettől aztán rettenetesen felpörgő az egész. Olyan Máriás! Tudós - ajvé, ajvár -, Doktor Bélás.

És most, ha minden igaz, márpedig úgy tűnik, akkor az Ő koponyás rajzai láthatók. Itt: az ÉS! Legfrissebb számában. Dr. Máriás Béla "szimulakrumai" vagy mijei.

Dr. Máriás Béla rajzai közül található itt holmi briliáns, reprezentatív válogatás. A kiterjesztett táskányi-ásványi menekülésből meg másból. Dr. Béla összefirkált karton kofferjából. Béláéból, aki mindig új arcokat rajzol, a szíve dobog, a sztetoszkópja meg olyan, hogy az meg örökké muzsikál. Tollborzolóan hevi hát, nincs sok kompromisszum. Dr. Béla, szöveget ír, üvölt hozzá; fúj, danol és táncol (Tudósok bandája); eltér, visszatér, megint rajzol. Széklábat borotvál. Angolt tanít és gyereket készít, meg kalauzol. Mindent egyben. Dr. Máriás Béla. (Picit vastagszik is lassú heppeningként.)

Doki Máriás, világi és balkáni szájentista, szentéletű pap ember. Deklináló jóember. Szenzibilis lelki életművész. Bizonyos értelemben gyógyító, alkémikus, évek óta pesti lecsapódásban, gömbvillámosan. Sosem gyógyulón. Tükörgörbén, vakufényben, kifordított kabátban. Háttérinfó: katonaorvos apa (nem pedig bárzongorista). Egy anya. Gyerekek és nagyszülők dr. Máriás családi fotóin. Nála is sokan elférnek fél fotón. Dr. Máriás (Dada nélkül). Kedvenc kajája a szárma, illetve a friss burek hajnalban. Kedvenc pia: a száraz fröccs. Kedvenc szinkronszínész: Menszátor Magdolna. Kedvenc focista? Nem tudom. Kedvenc író? Van, nincs? Béla van. És a kedvenc klasszikus dráma is megvan: bizonyára a Hamlet.

(Kollégákról vagy jót, vagy semmit.)

Szóval, el lehetne itt bíbelődni dr. Művész Máriás Béla életrajzával. Elég annyi, hogy a balkáni Texasban született, és már korai éveiben bizonyára ellenérzéssel volt egy esetleges katonai pálya iránt. Előbb a vajdasági Újvidéken kapott gellert az igyekezete, aztán Nándorfehérváron fújta a trombont, meg mit nem, hogy később ne kelljék neki a tromblon (vigyázat, a betoldás szándékos!). Mindenesetre ez a történelmi ember csupa olyan összetevőből áll, amelyek itt csak mint holmi rég letűnt civilizáció sejtelmes darabkái tűnnek fel. Így például (kapásból): stomaklija, csevapcsicsa, pljeskavica, vesalica, kiscica, ajkula, csigabiga, jebiga stb. Légsűrűség sok atmoszféra. Mindezekből préselt "hárd-hang". Sajátos doktormáriási vonalvezetés, erős Duna-menti halrágással. Az önfarkába harapó pannon kígyó visszatérő alakzataival. Valamiféle örök alternatíva ügye.

Tehát dr. Máriás Béla él és virul, alkotói ereje teljében, 220 voltos filccel. Ráng, ír, muzsikál és rajzol. Életjeleket sugároz. Heppeningel, meg más. Rajztábla és zenedoboz. Antenna. Egy a "másmilyenek", a nehezen meghatározhatóak közül. Sokfelé kiállít, beállít. Amit csinál, anyagilag nehezen tejel. Mozdulási kényszer mindig van. Vulvát formázó papírsárkánnyal meg egyebekkel. Papírsárkány körül az ősi klozetrajzok napsugara. Mit mondjak: mintha maga a szőrös élet... Ahogy egyik kritikusa, dr. Szkárosi Endre állapítja meg, humorával Máriás Béla mindezt, amit alkot, szerencsésen köti meg pár centivel a föld felett.

Így is van, de mondjunk inkább egy métert.

Aztán ennyi.

Szerintem dr. Béla valahol maximalista, ugyanakkor expresszív minimalista. Nincs ilyen? (Te nem vagy.)

(dr. Béla az ÉS-ben, Bp., 2000)