Balázs Attila: Világsarok (Non-stop)
Erotika az osztályharcban

"A forradalom összpontosítást, erőfeszítést követel, nem tűri az orgiákat" - mondta vala Lenin. "Világ proletárjai, közösüljetek!" - süvítette dacból, vörös nyelvét öltögetve Ladik Katalin művésznő a hatvanas években (erotikus kiáltvány!). Aztán megint elmúlt - jókora bakugrásokkal - pár esztendő máig, folyó évig az ezredforduló után, benne a SZEX ÉS A KOMMUNIZMUS című kiállításig, méghozzá a budapesti Nádor utca 11-es szám alatt, a Nyílt Társadalom Galériájában. Megér egy kis nosztalgia-utazást. Például azzal a pucér "endékás" lánnyal a Trabiban, a fakuló fotón. Stázikának becézték, vagy mi? (Keverednek itt a dolgok?)

Na, szóval, közelítsünk! Kukkoló szemünk a tárgyon. Azzal élcelődnek mai pajzán okosok (bezzeg, könnyű a helyzetük!), hogy hát régen, az átkosban, kettőt lehetett tenni unalom ellen. Olvasni, illetve ama bizonyos dolgot, a kis proletárokat szaporítandó. Az állam ugyanakkor - tesszük hozzá a szóban forgó kiállítás ürügyén - kitartóan igyekezett beavatkozni mindkettőbe. Valamelyik korhű szovjet ideológus szerint a szerelmi élet csakis olyan formában engedhető meg, amely elősegíti a kollektivista érzések, az osztályszervezettség, a termelői-alkotói, harci aktivitás és a megismerés iránti vágy növekedését. Mindenki csak a neki megfelelő partnerrel szeretkezhet, lehetőleg minél kevesebbszer, hogy az alkotó energiák az osztályharc megvívására és a kommunizmus építésére fordítódjanak. Egyébként is - állapítja meg bizonyos dr. Vaszilevszkij Az egészséges nemi mindennapok című fergeteges dolgozatában -, minél korábban kezdődik a nemi élet, annál elébb kopogtat be az öregség. És hogy a sport kitűnően eltereli a figyelmet a szexről. Valaki ugyanitt az aratást javasolja mint hatékony terápiát fölös gerjedelem ellen (ki ne száradjon a gerincvelő!). Ama szenvedélyes birkózást az összemadzagolandó kévékkel - jó komszomolistához illően. De a legszebb mindenképp az ifjúság definíciója, miszerint: az ifjúság a gyengédség időszaka, amikor az ifjú és a leány - együtt: olvas.

Kiállítást említettem. Szex és kommunizmus. Szervezői szerint eme színes, költöző egzibíció bemutatja, hogy a volt szocialista országok propagandája és a mindennapok valósága között milyen ellentét feszült. A szövegeken és a fotóanyagon kívül videók, képzőművészeti alkotások, különféle tárgyak, családi albumok, ruhák, alsóneműk láthatók. A kiállított objektek közt már nem annyira izgalmas a közismert, úgynevezett vetkőző toll, annál inkább a pornográf jelenetet ábrázoló csokiöntő. A pálmát azonban - vitán felül - az a proletár bugyi érdemli, amelyen a burzsoá nap leáldozása ábrázoltatik. A filmek közül pedig - gondolkodás nélkül - az öntudatos komszomolisták, sztahanovisták és kolhozparasztok szerelméről szólót emelném ki. Címe: Hurrá, tavasz! (Nagyon emberközeli.) A legaranyosabb anekdota meg az, amikor elviszik az egyik munkást balett-előadásra. Azután megkérdik: - Na, milyen volt? - Jó, mondja ő, de ártalmas dolog, mert megváltozik az ember viszonya a feleségéhez. (Na, kérem. kártékony, lenge hattyúk.)

És jut eszembe a kvázi orosz Playboy még az amerikai-szovjet kölcsönös cseszegetősdi idejéből. Nyugaton terjesztették. Azt mondja, orosz Playboy, középső oldalak: egy traktor, rajta meztelen nő, aláírás: Olga. Közelebbről a traktor meztelen nővel, aláírás: Olga. Csak a drabális traktor közelről, aláírás: Olga. Nos, ennyi. (Hárásó. Olga.)