Telitalálat
Nem tudtuk mi a tenger–míg szavainkat
túl nem zúgták a hullámok.
Közben kavicsokká tökéletesedtünk
szerelmes és tudós koponyák–
fehérebbek mint felettünk a sirályok.
Mikor sok idő elteltével
egy ismeretlen kéz melegében
újra felgyorsult az életünk
– s úgy gondoltuk lehetünk még valami
mások–
egyetlen rövid ívelés után
hirtelen telitalátattá lettünk–
és végleg beteljesült rajtunk az átok.
