Böndör Pál: Eleiai tanítvány

Kutyaszorító

Evergreen

Az érdekesség ebben az egészben
hogy a tömeghez minket ráadásul
kaptak. Ez azt hiszem mindent elárul.
Hát... legalábbis mondjuk felerészben.

Ez most már emlék? Hány évet fog át?
Mi látszhatott – s mennyire – rajtam?
Bizonyos hogy én magamat nem adtam
el senkinek. Ajándék ló fogát

nézték? Már meg sem értenénk ha minden
olyan egyértelműnek látszanék
mint szerződésekben a záradék.
Mégis a bőrünket?... Azt mégse ingyen?