Böndör Pál: Eleiai tanítvány

Újabb kis züllés

... De mit kerestem ott? Ha részegen
– az kifogás lehet? Valami klubban
egy jobb helyen?... S még arra se ocsúdtam
fel hogy cseverészve elmélkedem

– ugyan miről? Vagy elment az eszem?
Egy úr helyeselt bólogatva: „Úgy van!”
Utána azt hiszem hogy elaludtam.
Miért történnek ilyenek velem?

Eppen velem akit máskor a tűzvész
se űzne gyorsabban el mint a művész-
klubbeli autentikus hangulat.

És ez a vers is! S szinte formahű – kész
röhej! Hát így rúgtam – be? vagy lyukat?
Ez se lett lélektani mélyfurat.