Böndör Pál: Eleiai tanítvány

Work in progress

ó jó zene a hörgő
kínokra egy kalandor
csörgő
                        (K. D.)

l

Mindenki megtalálja a maga helyét.
A szoba már kihűlt de rajta át-
dobva a szürke öreg nagykabát
aminek a hátán nagy zsírpecsét

díszeleg mint afféle védjegy.
E gyötrelem amelyre nincsen ír
napokra van kiporciózva: és egy-
egy rossz napot valahogy még kibír.

2

Aki teheti a vér- és terepszín
egyenruhák elől elmenekül.
Negyedik felvonás 9. szín
– ott tartunk most körülbelül.

Mint minden átejtés korában
a műsor ocsmány s kitűnő a vétel
s van aki később s van aki korábban
de idővel csak megtelik szeméttel.

3

– E megoldás olyan lapos!–
máris töröl javít áthúz kitép.
– Inkább elitta volna az eszét!
a kéziratba túr lapoz.

Minden mozdíthatót át- s áthelyez
százszor. A versből egyre kevesebb
marad. Átírja azt a keveset
is. Most felkapja a fejét: – Mi ez?

4

A kibaszott és kurva éjben
így kezdi – Kosztolányi szellemében? – :
Kitépnek innen ha nem hat e méreg
mint zápfogat melyen megpattant a zománc?

Hm – tűnődik el – románc? Ballada inkább?
Tá-ti? Ti-tá? Beállítja az ingát:
És mert fájdalmam gyökerei mélyek
hűlt helyem véres lesz mint egy cigány-románc.

Fél tíz.
Borzadva nézi – ez kinek a műve?–
mint tarka lepkét a gyerek ha tűre
feltűz.