Böndör Pál: Eleiai tanítvány
Gyerekvers, vagy hódolat Paul Kleenek
Mindig ugyanaz,
mindig másmilyen.
Éljen! Éljen!
Ember a síkban,
ember a térben.
Mikor ezt írtam
lent, mellett, alatt
elszaladt
fejemből
egy kottadarab
tarka halnak,
kupolafalnak.
Csonkán. Épen.
Senecio tekintetének
kíséretében.
