Balogh István: Negyven

 

Invokáció

 

Befejezett mondat, magam

Megyek, kopogó lépteim kísérnek,

Velem jönnek, járják utam.

Bandukoló hold, kései kísértet.

 

Halk zöngék maradtak, egy mosoly,

Egy apró szám és egy est,

És sok szó, bamba, barna, komoly,

Űzött nap: vér-eget fest.

 

Virágok táncolnak körbe halkan,

Fehéren, sárgán dalolnak rajtam,

És sírnak, ha lehajtom fejem.

 

Mint könny, buggyan amorf, dadogó

Ritmus, versláb meg hang, vacogó

Rím: ők maradtak végig velem.

 

1964