Balogh István: Negyven
 
Invokáció
 
Befejezett mondat, magam
Megyek, kopogó lépteim kísérnek,
Velem jönnek, járják utam.
Bandukoló hold, kései kísértet.
 
Halk zöngék maradtak, egy mosoly,
Egy apró szám és egy est,
És sok szó, bamba, barna, komoly,
Űzött nap: vér-eget fest.
 
Virágok táncolnak körbe halkan,
Fehéren, sárgán dalolnak rajtam,
És sírnak, ha lehajtom fejem.
 
Mint könny, buggyan amorf, dadogó
Ritmus, versláb meg hang, vacogó
Rím: ők maradtak végig velem.
 
1964