Balogh István: Negyven

 

Könyörgő

 

Héphaisztosz unokája,

Kalapácsod, kalapácsod,

Dala csodás zengő zene,

Dala szikrás versformálás,

Szétrobbanó, világoló.

 

Ó, ha énnékem is ilyen

Csodás kalapácsom lenne,

Eldalolnám bánatomat,

Eldalolnám mindem búmat,

Mindenség ősnapját zengném.

 

De a tied a kalapács,

Meg a rőt vas, meg az öröm,

Bánatomat nem is érzed,

Bánatomat nem dalolod,

Ékes hangú kalapácsod

Hazug nyelvű, hamis hangú.

 

Héphaisztosz unokája,

Kalapácsod, kalapácsod

Foka csorba, nyele érdes,

Dala nem zeng minden fülbe,

Add ide a kalapácsod!

 

Héphaisztosz unokája,

Parázs acélnak kovácsa,

Izzó láva lehűtője,

Fegyvereknek formálója,

Életeknek a testvére,

Add ide a kalapácsod!

 

 

Add ide a kalapácsod!

Akhilleusz pajzsát verném,

Sáraranyból, tűzből nyerném,

Ékes dísznek belevésném

Szerelmemet, azt a csodást,

Domborművem csak egy volna:

Kedvesemnek gyenge arca,

Drágakövem csak egy lenne:

Kedvesemnek szép zöld szeme,

Borításul csodák őre:

Kedvesemnek halvány bőre,

Add ide a kalapácsod!

 

Foka, tudom, fényes lenne,

Kezem, tudom, fel sem törné,

Dala, tudom, igaz lenne,

Add ide a kalapácsod!

 

1967