Tomaž Šalamun: Arkhilokhosszal a Kikládokon

 

Az ember szépsége

 

Az ember szépsége régebbi, mint a történelme.

Vannak préselt barackjaink.

Senki se származik tollszárból - kicsi ólból.

De mégis tudjuk - elnyomott.

 

Horizontba kivájt építmény.

Semmit se tereltem, ami ne legelt volna magától is.

A freskó fölé feliratos kerek kendőket szegeztem oda.

Aki látókörét nem helyezi zálogba,

mivel tudja majd megfizetni azt?

 

A tónusok nem tudják, hogy micsodák az almák.

A védelem tudja.

Marjad, aki érthető.

 

A nagy szemfényvesztés a jódnak mondja:

öltözködj, maradj.

Üvegecskéd az önteltek agyagja.

És: a fehér homokon fű sarjad.

 

Én éjjel óta létezem.