Tomaž Šalamun: Arkhilokhosszal a Kikládokon

Tejfeladás autóbuszra

 

Nap a tükörben, az én szemeim a kutyusokon vannak.

Ha belemászol az ezüstös tejeskannába és

fejed befedi a fedő, majd vársz talán a szarvasokra és

az áfonyákra? Az autóbusz ötkor érkezik.

A murva mindannyiunknak ajándékul van. Ha a kezecske

vékony, oly vékony, hogy nem emeli le a fedelet,

fog-e ott benn valaki keresni téged? Jobb kint lenni

a fagyon mint murvával befedve. Az albínó az ugráskor

majdnem a fejét vesztette. Magasan,

tábor, zsinórocska. Itt a takarón átfújdogál a szél

Mallarmé térdének fejecskéjére. El is

tűnődöm. Ha bele lennék varrva egy zsákba, aztán

meg ki is cipelne fel engem a Hvárra

és a Milnára, az ottani hegyekre. Vajon görgetniük kell majd?