ki az a polc, az én pereme, tető a fej felett, mely
elrejti előlem az eget? Elmentem? A felhígított levegőben
már csak a pikkelyek libidó nyoma maradt meg? Az ijesztő
kabbalistának, Abulafiának a kígyóbőr pikkelye, aki tényleg csak az
ajkakra koncentrál, a nyelvre már egyáltalán nem.
"La bouche" Maraisben, a Szajnától három lépésre, a
haitii Nappal. Césaire megbüntet engem?
Nekünk költőknek bizonyos év elteltével nyomunk vész. Bele a
ritka levegőbe, a beavatásba, a pándémonikus
felelősségbe, a Vodicba való Johannába.1 Elkallódunk
az erdőben, kigombolódnak a karjaink. Elnyújtózott
vevőit a lóturbán meg se nyugtatja már.
Ájulatba ejtettem a forrást. A gyönyör ejtette ájulatba a forrást.
1 A XX. század elején élő hölgy, aki stigmatizációjáról lett híres, a csodák között tartották számon ezt a jelenséget, de később kiderült róla, hogy az egész csak egy csalás.
