Tomaž Šalamun: Arkhilokhosszal a Kikládokon

 

Mozdulatok

 

1.

 

Uram, Ön elment a mennybe, lábait pedig

itt feledte, vajon eltemessük őket?

Lábaim rózsásak és nem lennének jók szentostyának.

 

2.

 

Kóborló, a hold majd elmondja a magáét.

Vödörrel locsolnám le az arcod, hogy

ruhádról a víz lecsurogjon.

 

3.

 

A keksz másképp ragad mint a földimogyoró.

Kedvesemet harapdálni kezdte.

 

4.

 

Emlékszem az üde napokra és

ahogy ragyogott a fagyott csatorna.

Akiket szeretünk, újra meg újra álmodjuk.

Legkedvesebb emlékeiket mint a húsgombocokat pároljuk.

Mozdulataid nem a szerelemből fakadnak.

A territóriumok szerint mozdulsz.

 

5.

 

Aztán megtetszett.

Többé már nem mozgattalak.

A hangyák olyanok mint a szomáliai nők.

Fejükön kanna van.

 

6.

 

A szürkének ne lenne része a sárbaesésnél a szerencséből?

Megállj. Valaki a Ferencieken járkál.

A testem az én tartós tulajdonom.

 

7.

 

A menny késsel fogant meg.

A kunyhó földjén egyetlen

egy kukoricaszem se volt.

Ha a fókára karikát húzol (vörös fa),

hogyan locsolja majd a partokat?

Koreában minden zöld.

Hegybéli friss emberek városba zsúfolva.

 

8.

 

Talán a lovakban van a hadsereg.

Talán a ló hasában valaki cintányérokat forgat.

Oglejban a homok a földön van.

Az éjszaka a te agyadban van.

Helység, rémes és mély álmokkal.

Mondjad.

Bepaníroztam egy szekeret.

Hallgatjátok, mert szelídítem a vadakat.