Tomaž Šalamun: Arkhilokhosszal a Kikládokon

Isten ínye

 

Mondjuk, hogy a begóniából hosszú

szempillájú hangyák özönlöttek kifele.

Ilyesfajta szempilla nincs is. Begóniából kiözönlő

 

hangyák sincsenek. Maga a start, aztán már

kipréselt vagy. A hangyák mindig barna

hegyeket képeznek. Alul el vannak vágva és

 

sose tudhatod, a beleket, csapokat, autóutakat -

biztosan szükség van rájuk a folyamatnál - hogyan

spriccelik a tengely másik felére. Az átkelőknél

 

felismerhető Isten ínye. Néha a hidaknál

a munkások a betonba lettek ömlesztve.

Egy munkás: megingott. A sisakot és alatta

 

a testet elöntötte a nedves sörény. A

katedrálisokban gázlámpák vannak. A fény

törése az üvegbe lett ütve. A túlságosan

 

polírozott húsú bokszolók akkor még nem léptek

a színre. A százszorszépek meg lesznek pergetve.

A galambok felugrálnak az állványra. Szárnyaikat

 

a szabadban használják. A bazaltba belesüppedt

a Szentlélek. Isten ínye ezt már nem fedi el.

Nem lehet nyállal felolvasztani a szivárványt.