Tomaž Šalamun: Arkhilokhosszal a Kikládokon

Óra

Zsírral kent ékszerek, forrasztott madarak,

miért? miért?

Élek.

Keresztelő Szent János,

a körte leesik, a csecsemő növekszik.

Munkába száguldok, Bronzino, mint

te, aki szőrruhában és foltozottan

festetted meg őt.

Hét arc, hét ajak.

Szakadék a lábujjak közt,

elragadtatva.

Meghívott, próféta, meztelen, feszes

mint a húr, gyorsúsztatod a vizet avagy hagyod, hogy hadd follyon?

A felületre cseppeket teszel-e?

A bőr feketül. A bőr

fehér, a kiterjedésbe irányuló

hatalmas és rettenetes nagy mozdulat előtt

vagy, a Fiú színe és teste előtt.