Tomaž Šalamun: Arkhilokhosszal a Kikládokon

Atanor,1 fehérítő, Miki egérke
 
Páros vagy nem páros? Már nem a megről vagy
a nem megekről van szó. A fényűzés időfecsérlés, mely
érlelődik mint a selyem inas. Mint az álmok és a szárnyak és
 
a levelibékák meg a szüzek. Ahogyan a folyó sodra
görnyed. Az epe felett, a vagyon felett, a ragyogó
páros kimutatások felett. A sáfrány
 
fekete szárat visel. A mérték rámegy a szép pitére.
Időszakosan érvényesek a pecsétek. Lármás
kiképzés, huszár a lovon, vagy a déli felhőkarcoló
 
végső peremén legyezgetés és bámulás
a csukott szekrényen át. A világ tetején az van, amik mi
vagyunk. Brit, watt, Enim,2 a lélek bősége. Hétszáz
 
hektoliter vörös vér. Elnyűtten megyünk
a liftbe. A sakál békésen pihen. A halászok csalnak. A bálnák
törzsükhöz meghátrálnak. Csak a mafla fű nem
 
tákolgat magának glóriákat. Számára logikus a meggondolásig
való következtetés. Aztán, mint a Bibliában, eljön
a forró emlő-özön. A zászlók felborzolódnak,
 
mint a sün tüskéi. Csobbanás a grottában.
Az evező fejbe vágja az el elmerülőt, mert
illatos cicákból alszunk a körülményekre való
 
tekintet nélkül. A meg vagy a nem meg csak rothadt
rózsa volt a réten az eszeveszett vágy duzzadt
közepében. A kezdet és a vég mindig most van.

1 kályha, melyet az alkimisták használtak
2 muszlin férfinév