Tomaž Šalamun: Arkhilokhosszal a Kikládokon

Hiányoltam a zakómat
 
A chippek nedvesek és a szolgalányok a magokba látnak.
Az érzés egy körző, gondolkodó.
Mocorog. A virágok olaj-
ába mocorog.
Az oszladó őzek ezüstjébe.
Mind egyformák vagyunk, amíg elő nem jön
a fizetség a fejben levő lószőrből.
A búr vadász oaklandi vadkanra les.
Olvassz havat. Zsáknyi havat olvassz.
A kőbánya és az elágazott lépcsők
miatt reped fel a száj.
Bélyeggel fedd le a habot, nehogy
ajkaid sarkából felfakadjon.
Lakkot a fekete cipőn hordok,
széljárta fogas.1
Krinolinokon jártam,
lépcsőkön, a halálig.
Athénban a Starbuckig,2 Georgio,
ahol rizsporozom a hajam.

1 halfajta
2 kávézók lánc üzlethálózata, cafeteria