Verebes Ernő: Teremtőhadjárat
 
3.kép
 
Üres polcok mindenfelé, az előtérben egy pult, rajta üvegfal. Mögötte Banyecné, a gyógyszerésznő áll, a másik oldalon páciensek sora. Recepteket adnak át, majd papírcetliket vásárolnak, hogy aztán hosszasan tanulmányozzák az azokra írt gyógyszerek nevét. A sor végén egy fiatal hölgy, a Suttogó nő, immár mint Estigma, Gerle húga várakozik. Távolabbról Pongrácz, Joachim és Gerle figyelik Estigmát, Gerle int is feléje, de mintha két különálló térről lenne szó, melyek között láthatatlan fal húzódik. Estigma, a többi sorbanállóval együtt, nem érzékeli a három férfi jelenlétét. A távolból időnként repülőzúgás hallatszik.
 
BANYECNÉ
(Időről időre a köpenye alá nyúl, és a melltartó-pántját rángatja) Konifant mondott?
Egy pillanat, tessék. Naponta ebéd után, ötszázszor elismételni.
(Egy cetlit nyújt át, a páciens pedig bólogatva és Banyecné dekoltázsát bámulva átveszi a papírdarabkát, majd jön a következő. Az emberek körbe-körbe járnak)
Cendilanunk sajnos nincs. Annak nevét külön rá kéne írnom egy papírra, de kifogyott a tollamból a tinta. Nem baj, van helyette egy már előre kiírt Cefalon.
(Keresi a megfelelő cetlit) Nézzük csak. Naponta hétszázötvenszer.
Úgy tünteti el a panaszokat, hogy észre sem veszi, hogy eltüntek!
(A vásárló kérdez valamit, Banyecné kacéran kacsint)
Á, az nem baj. Többször lehet, csak kevesebbszer ne!
(Egyre több a kérdés, Banyecné már egy kicsit türelmetlen, de azért kedves)
...oda nagyon nehéz beutalót kapni. Csak amikor a testbeszédből rángás lesz.
(Mindenkihez) Nem tudom megérteni, az önök számára miért a fájdalom megszűnése a gyógyulás!
(Aki már megkapta "gyógyszerét", buzgón ismételgeti annak nevét. Egyre többen kérdeznek, lassan torlódás támad a pult előtt)
...azt a gyógyszert még nem nevezték el, habár állítólag létezik!
...
Kit érdekel, hogy a háziorvosa a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végzett!
...
Köszönöm, nem kell töltőtoll! Találtam egy ceruzát, azzal is ide tudom írni, hogy Fasz-ci-nol.
(Közben írja) S mire a grafitszemcsék leperegnek, többezerszer is kimondhatja!
...
Mandaren, tessék. Igen, francia gyógyszer. Sajnos a gyümölcskúra drágább, hisz közvetlenül ösztönzi a biobájat. Mindennap kilencszázszor.
(A páciens próbálja eldadogni a "mandaren" szót, de sehogy sem sikerül neki. Káosz alakul ki, Banyecné kiabálni kénytelen)
Legyenek türelemmel, kérem szépen!
Maga pedig ne itt gyakoroljon, hanem otthon.
(A dadogós beteg még valamit szeretne kérdezni, nagynehezen sikerül is neki. Banyecné válasza mindenkinek szól)
Kondomot nem tartok! Ez, sajnos, még egyszer sem jött be, de sebaj, és hajrá!
A vásárlók egyre hangosabbak, receptjüket lobogtatva támadják a pultot. Estigma távolabb áll, s lassan vetkőzni kezd. Néhányan észreveszik. Hirtelen csend lesz.
ESTIGMA
(Álmatag hangon) Voila!
BANYECNÉ
(Estigmának) Köszönöm kedves, frappáns a módszere, de most már felöltözhet.
ESTIGMA
(Vetkőzik tovább, majd egy ruhadarabbal a kezében, végre megáll)
BANYECNÉ
(Mintha egy külföldihez beszélne) Nyugodtan felöltözhet, a rend visszaállt.
Everything is under controll!
Felhangzik a vezérmotívum. Joachim és Gerle, mint egy láthatalan falon keresztül, berobbannak a játéktérre, Pongrácz óvatosan követi őket.
Ugyanebben a pillanatban a pácienseket ugyanez az impulzus szinte kirepíti a színről. Estigma és Banyecné nem érzékelik az eseményeket.
ESTIGMA
(Még ugyanúgy áll, kezében a ruhadarabbal. Arcán idült, madonnai ártatlanság tükröződik)
Tampon, sampon, aszpirin, és under controll is everything!
GERLE
Estigma!
ESTIGMA
(Lassan Gerle felé fordul, mereven nézi)
BANYECNÉ
(Rendbeszedi magát) Jónapot kívánok, uraim!
GERLE
Hogy kerülsz te ide?
JOACHIM
Egy testvérpár, mely sosincs sehol, csak itt és most.
ESTIGMA
Bűneimnek vára, a zárda zárka vár, ma!
JOACHIM
(Halkan) Bazdmeg!
GERLE
Mi történt veled?
JOACHIM
Az orrod előtt áll, és nem látod?
GERLE
Azt látom, hogy valami nem stimmel.
(Estigmának)
Tényleg a külkereskedelemben dolgozol?
PONGRÁCZ
(Gerlének, súgva) Minek erölteted azt a külkereskedelmet?
GERLE
Anyánk miatt.
PONGRÁCZ
Ő már sajnos nincs, így elvárásai sincsenek!
(Estigmának)
Öltözzön fel hölgyem, nagyon szépen kérem!
ESTIGMA
(Lassan öltözik) Csak azt ölthetem fel, amit megöltek bennem, főleg az apám.
(Joachimra néz) Meg ő itt, aki besegített neki.
JOACHIM
Ugyan már, alig voltam tizennégy!
ESTIGMA
(Konstatálja a tolókocsit, csodálkozik) Pedig akkor még álltál!
BANYECNÉ
A "pszihoterápia" szót ki tudják mondani?
ESTIGMA
(Menni készül, gondolatban már messze jár) A zárdában minden más...
Megyek, vár a vesperás.
JOACHIM
(Pongráczhoz) Ez a duma... mind attól lett?
PONGRÁCZ
Neked jobban kéne tudnod, habár nekem is lelkiismeretfurdalásom van miatta.
GERLE
Várj még, Estigma! Mikor kell jelentkezned?
ESTIGMA
Ma estig.
PONGRÁCZ
Akkor nem sok időnk maradt. Volna szíves magához térni?
A lány kifújja magát, majd egy pillanat alatt teljesen megváltozik, új szerepet ölt. Közben lágy fuvallat érződik a háttérből.
ESTIGMA
Na, ne féltsen engem, tudom mit csinálok.
GERLE
Nekem úgy tűnik, be akarsz vásárolni, mielőtt zárdába vonulnál!
ESTIGMA
(Legyint, mintha azt mondaná: szegény bátyám!) Az részletkérdés! Ma délben határoztam el, hogy csatlakozom a rendhez.
JOACHIM
Harangszóra?
PONGRÁCZ
Hagyd, hadd beszéljen!
ESTIGMA
Olyan sorsot hordozok, mely megérdemli, hogy mások is megismerjék.
De ahhoz újra kell azt élnem.
PONGRÁCZ
(Gondolkodik)
Iggen... Mi is a következő mondata?
ESTIGMA
(Mint aki felel)
Az, hogy a szemlesütések és a szembesülések egyaránt fontosak.
PONGRÁCZ
(Elégedett) Hm. Nem rossz.
BANYECNÉ
Na jó, és a vetkőzés melyik csoportba tartozik?
ESTIGMA
(Az asszonyra néz, aki épp a melleit rendezgeti) A vetkőzés, az szemlesütve szembesülés.
PONGRÁCZ
Frappáns!
ESTIGMA
(Önmagát, mint a Suttogó nőt utánozza, ahogy Pongráczhoz szól)
És azért jöttem vissza, hogy tudja meg!
GERLE
Tessék?
PONGRÁCZ
(Megborzong) Mit is kellett akkor megtudnom?
ESTIGMA
Azt, hogy: megholt, meg nem holt, magától függ.
(A keze Pongrácz felé mozdul)
PONGRÁCZ
(Ő is a kezét nyújtja) Pongrácz vagyok... Szabadna a nevét?
(Egy másodpercre egymás szemébe néznek, a nő is megérinti a dobozt, majd mintha álmából ébredne)
ESTIGMA
Nem jó visszatérni régi szerepekbe...
JOACHIM
Mi történik? Mindenkinek leállt az agya? Mindenki ismétli magát?
GERLE
Ismétli magát!?
JOACHIM
Miért jó az nektek, ha?
ESTIGMA
Ha?
JOACHIM
Ha megbolondítatok?
GERLE
Azt hittem, az neked is jó!
JOACHIM
Még egy kurva szó, és!
PONGRÁCZ
És pont azt a kurva szót várom, hogy folytathassuk!
BANYECNÉ
(Negéd)
Maga ilyen csúnya szavakra vár?
JOACHIM
Hát nem is én írtam, amit fel kell itt mondanunk!
ESTIGMA
Pedig úgy tűnt...
PONGRÁCZ
Jól van, na. (Banyecnéhez) Mi tulajdonképpen önhöz jöttünk.
BANYECNÉ
Nem túl meglepő, hisz ez most itt egy patika, én pedig a gyógyszerésznő vagyok.
Kér esetleg egy kanál mézet, hogy az agyműködését rendbehozzuk?
GERLE
Én kérnék...
BANYECNÉ
Akkor mondogassa szépen.
GERLE
Kanál méz, kanál méz... (Ismételgeti egy darabig, miközben folyik a beszélgetés, majd kijelenti, hogy köszöni, elég volt)
BANYECNÉ
Ismerem magukat, csak ezt az urat itt...
(Gerlére mutat) ...őt, meg a húgát, nem. Külföldiek?
PONGRÁCZ
Nem, csak egy ideig ...máshol tartózkodtak.
BANYECNÉ
Vagy úgy!
PONGRÁCZ
De Remilah asszonyt biztosan ismeri, itt lakott a szomszédban!
BANYECNÉ
Ismerem.
PONGRÁCZ
Mikor járt itt utoljára? (Joachimra pislant) Merthogy a mostohafia szerint, úgy dél körül.
BANYECNÉ
Úgy rémlik, negyed egy is lehetett már.
Emlékszem, azzal lépett be, hogy útálja ha harangoznak.
PONGRÁCZ
Jó megérzés, pont neki húzták.
BANYECNÉ
Ma piros rózsás pongyolában volt, kék hajcsavarokkal a fején.
JOACHIM
Úgy van, és sárgabársony házipapucsban. Boát nem viselt? Vagy borotvált muffot?
BANYECNÉ
Ön komolyan beszél, vagy viccel?
JOACHIM
Komolyan viccelve beszélek.
ESTIGMA
Valami baj történt?
JOACHIM
Semmi baj, csak ellenőrizzük, hogy megvan-e még az öregasszony.
ESTIGMA
Láttam ma valakit, aki nagyon hasonlít rá!
Akkor ment el innen, amikor én megérkeztem! Az ajtóban találkoztunk.
JOACHIM
Érdekes! Ő eltűnik, te megérkezel.
PONGRÁCZ
Ne szaladj a rúd elé!
(Estigmához) Tehát egészen közelről látta! Valóban ő volt az?
ESTIGMA
Akár ő is lehetett! Valamit mormolt az orra alá, először azt hittem, hogy köszön.
De ilyen sokszor...
PONGRÁCZ
Ismételte magát?
GERLE
Ismételte magát?
JOACHIM
Elég már! Szóval az orra alá mormolt. Valahogy így: morfium, morfium, morfium...?
ESTIGMA
Valahogy úgy, csak nem hallottam tisztán, hogy mit.
JOACHIM
(Banyecnéhez) Szép teljesítmény, ha már egy halottnak hitt narkóst is át tud ejteni a biobájakról szóló meséjével!
BANYECNÉ
Kikérem magamnak!
GERLE
Mi az a biobáj?
JOACHIM
Kuss!
ESTIGMA
Aztán, a néni táskájában megszólalt a mobiltelefon, és ő elhallgatott.
BANYECNÉ
Csak az ampullák csörögtek. Ma kettővel többet vitt el, neki valódi morfiumot adtam.
(Joachimhoz) És tudja mit, kedves... mostohafiú?
Majd akkor minősítsen engem, ha olyan gyógyszert írok fel önnek, melynek a neve: Felállítalakpicim!
JOACHIM
Tudom, hogy tetszem magának, de azt ajánlom, eszébe se jusson ilyesmit felírni!
GERLE
(Idétlenül vihog) Valóban ne, mert akkor aztán...
Igaz-e Joachim?
BANYECNÉ
Húsz éve dolgozom itt, és még senki sem panaszkodott rám, ezen az egy bénán kívül!
JOACHIM
(Fenyegetően megmarkolja a tolókocsi karfáját) De én ezen az egy bénán belül vagyok!
GERLE
(Tőle nem várt indulattal) Ül!!!
(Csodálkozva néznek Gerlére, aki saját elszántságától jön zavarba)
...így tréfálkoztunk régen, mi ketten. Arra, hogy "fekszik!", sosem reagált.
(Joachim dúl fúl, de nem mozdul)
ESTIGMA
És olyan, hogy "megdöglesz!", olyan nem volt?
JOACHIM
Te már megdöglöttél egyszer, amikor megszületett benned a kín. Igaz-e, baba?
PONGRÁCZ
Volna egy fontos kérdésem a gyógyszerésznőhöz!
(Banyecnének) Ön szerint, létezik-e bármiféle bizonyíték arra nézvést, hogy Remilah asszony valóban járt itt negyed egy körül?
BANYECNÉ
Bizonyíték? Nem értem, miért kellene ezt bizonyítani!
JOACHIM
Azért, hogy ez... (Pongráczra mutat) ...megnyugodjon végre! Ugyanis, szerinte meghalt.
BANYECNÉ
Micsoda!? Mikor?
PONGRÁCZ
Tegnap kellett volna...
BANYECNÉ
Az lehetetlen. Mondom, hogy az imént volt itt.
Joachim elégedetten mosolyog, Gerle pedig a pillanatnyi döbbent csendet kihasználva, előhalássza zsebéből a levelet.
GERLE
Egy pillanat! A bizonyítékra vonatkozóan, ha jól sejtem, a néni is mondott valamit...
(Olvassa) Egy: ha bárki bármit bizonyítékkal kíván alátámasztani, először is rá kell találnia arra a bármire.
Kettő: az alátámasztás csak ezután lehetséges.
Három: sajnos, másokhoz hasonlóan én sem vagyok bizonyítható, ugyanis ha épp nem a lábaimmal, akkor egy székkel, jobbik esetben egy ággyal (a többi lehetőséget nem részletezném, hisz az imádott férfit úgy sem ismeritek), tehát ezekkel vagyok alátámasztva, és nem holmi bizonyítékokkal.
Négy: az unokaöcsémnek meg azt kívánom, hogy..."
(Észbekap, felnéz) ...de ez már nem fontos.
JOACHIM
Na, kell még egyéb bizonyíték?
BANYECNÉ
Miféle levél ez?
PONGRÁCZ
Állítólag a nénémtől származik, de ez nem igaz.
(A levél után nyúl, de Gerle résen van. Rövid dulakodás után Pongrácz feladja)
Miért nehezíted meg a dolgunkat, Gerle? Egész életedben most segíthetsz először valakin!
GERLE
És ki az a valaki?
Egymásra néznek.
ESTIGMA
(Pongráczhoz, mintha a másik énje szólalna meg, a Suttogó nő) Emlékszik a repülőkre?
PONGRÁCZ
Igen. De elkéstek.
ESTIGMA
Mit gondol, a pilóták láthatták őt?
A háttérben ismét feltűnik a régi temető, s röviden felhangzik a vezérmotívum.
PONGRÁCZ
Amint eltemetik, vagy már ott fenn?
ESTIGMA
Az nem ugyanaz?
Egy üres polc eldől.
PONGRÁCZ
Pilótája válogatja...
Az üres polcok egymás után dőlnek el, a társaság ijedten húzódik összébb. Sötét, a távolból repülőzúgás hallatszik.