Verebes Ernő: Teremtőhadjárat

 

5. kép

 

Estigma egy kápolnaszerű építmény kapujához közelít. A fal tövében a Triumfátor ül, és kéreget. Fején koszos sapka, szakáll, napszemüveg, szakadt egyenruhát visel, a nadrágból kilóg felsebzett lába. A háttérben időnként felbukkan Pongrácz és szétnéz, minden rendben folyik-e. Halkan bomlik ki a vezérmotívum, mintha a kápolnából szólna.

 

TRIUMFÁTOR

Hölgyem!

ESTIGMA

Nekem szólt?

TRIUMFÁTOR

Igen, ha nem sértem meg!

Nem kérek magától semmit, csak éltetni akarom egy kicsit!

ESTIGMA

Ilyesmi ritkán fordul elő az emberrel!

(Menne tovább)

TRIUMFÁTOR

Bárcsak olyan jól élne, hogy nekem is dobna valamit!

ESTIGMA

(Elmosolyodik)

Szívesen adnék, de semmim sincs.

TRIUMFÁTOR

(A kápolna felé bök) Csak nem ide megy?

ESTIGMA

De igen. Mi ebben a meglepő?

TRIUMFÁTOR

Egy ilyen fiatal lány! Inkább nekem kéne...

ESTIGMA

Csakhogy egy templomban nem szabad kéregetni.

TRIUMFÁTOR

Viszont szabad kérni a Jóistent!

ESTIGMA

Akkor én maga helyett is kérhetem, hisz egy ideig úgyis bennmaradok.

TRIUMFÁTOR

(Végignéz Estigmán) Zárdába vonul?

ESTIGMA

Honnan tudja?

TRIUMFÁTOR

Felismerem azokat, akik nem biztos, hogy visszatérnek.

(Vizsgálgatja Estigmát) Elszántság kell hozzá és alázat.

ESTIGMA

Maga is egy ilyen helyről jött?

TRIUMFÁTOR

Igen. Csakhogy amikor elmentem, több volt bennem az elszántság, mint az alázat.

Ezért most alázatból van több. Hát látja, ilyen egyszerű!

ESTIGMA

(Menne már, de valami visszatartja)

Nem tudom, hogyan segíthetnék magának.

TRIUMFÁTOR

Már a jelenlétével is segít.

ESTIGMA

Mikor tért vissza, s honnan?

TRIUMFÁTOR

Ma épp egy hete.

Feltámad a szél, valahol ablaktáblák csapódnak.

ESTIGMA

S meddig volt ...ott?

TRIUMFÁTOR

Faggat engem?

ESTIGMA

Nem, dehogy, csak kíváncsivá tett.

TRIUMFÁTOR

Akkor azt is tudnia kell, hány bugyra van a pokolnak!

ESTIGMA

Azt tudom.

TRIUMFÁTOR

Nahát, annyi évig voltam ...ott!

ESTIGMA

(Kibukik belőle) Az én apám is külföldre ment. Azt mesélik, bállt zsoldosnak.

TRIUMFÁTOR

(Felkapja a fejét, hosszan nézi a lányt) Zsoldosnak? Az Idegenlégióba?

ESTIGMA

Nem tudom, de nem is érdekes, egyszer már elfelejtettem.

TRIUMFÁTOR

De azt nem hinném, hogy ő elfelejtette... magát!

ESTIGMA

(A Triumfátor lábára pillant) Majd hozok egy pár cipőt, ha addig még itt lesz.

Hát akkor...

TRIUMFÁTOR

(Küszködik magával) Várjon még egy percet!

(Estigma megáll, visszafordul) Egy fiatalemberről van szó, az édesapja üzent neki...

Az előbb segíteni akart, hát gondoltam, megkereshetné őt nekem.

ESTIGMA

Nem hinném, hogy ismerem, különben is, annyian elmentek ebből a városból!

TRIUMFÁTOR

De talán mégis! A neve ...Gerle ...Gerle!

ESTIGMA

Gerle?? Ő a bátyám!

TRIUMFÁTOR

Ezt nevezem véletlennek...

ESTIGMA

(Megdöbben) ...és hogy szól az az üzenet?

TRIUMFÁTOR

Nem gondoltam, hogy fájdalmat okozok ezzel magának.

ESTIGMA

Mondja már!

TRIUMFÁTOR

Az apjuk elsősorban azt kérdezi, hogy a családja... jól van-e?

ESTIGMA

Ezt kérdezi?! Kitől kérdezi?

Hisz azt sem tudja, élünk-e, a bátyám, meg én!

TRIUMFÁTOR

Szerintem tudja...

(Közelebb inti a lányt) De most jól figyeljen!

A másik, amit üzent: hadjárat közeleg! Angyalrajzás! Ne nézzen hülyének kérem, való igaz!

ESTIGMA

Angyalrajzás? Szerintem ő nem is ismeri azt a szót, hogy angyal!

TRIUMFÁTOR

(Kissé megsértődik)

Miért ne ismerné? Ezek robbantóangyalok!

Egyszer már megsemmisítettek egy egész országot, mely azóta csak a határain kívül létezik. Mint egy meghámozott banán! Én is ott voltam!

ESTIGMA

Ezt én nem mondhatom el a bátyámnak!

TRIUMFÁTOR

Gondolja, hogy ő nem értené meg?

ESTIGMA

Nem! Pont azért, mert elhinné!

TRIUMFÁTOR

Ne vicceljen velem, menedékre van szükségük!

Létezik egy hely, hogyan is magyarázzam meg...

(Észrevesz, majd mutat is valamit, a játéktéren kívül) Látja ott azt az asszonyt?

Most fordul be a sarkon.

ESTIGMA

(Szintén arra néz(

Persze, hogy látom, (felismeri) jé, az ott...

TRIUMFÁTOR

Éppen oda tart, őt kövessék!

ESTIGMA

Ki maga?

A háttérben a robbantóangyalok csoportja jelenik meg csendben, mintha hallgatóznának.

TRIUMFÁTOR

(A lány felé nyújtja kezét) Estigma...

ESTIGMA

Honnan ismer engem?

TRIUMFÁTOR

Ti szoktátok mondani, hogy bánatos embernek könnyű kitalálni a nevét!

Nos, én egy bánatos angyal nevére jöttem rá.

ESTIGMA

(Egyre hátrál)

TRIUMFÁTOR

Hinned kell nekem! Hamár a véletlen így összehozott bennünket.

Néhány éve tragikus híreket kaptam felőled. Azt hallottam, hogy...

ESTIGMA

Nem érdekel, hogy mit hallott!

TRIUMFÁTOR

Sajnálom...

Gerlévek is szeretnék találkozni.

ESTIGMA

Minek? Hogy mégjobban tönkretegye?

TRIUMFÁTOR

Senkit sem lehet tönkretenni, mert már eleve úgy születünk.

ESTIGMA

Beszéljen csak a saját nevében!

TRIUMFÁTOR

Azt teszem. Én a Triumfátor vagyok, így neveznek a bajtársaim. Jöttünk, mert most erre van dolgunk. Senkit sem bántunk, kivéve...

(Lassan feláll, kihúzza magát) Gyönyörű lány lettél!

ESTIGMA

Ámen. (A Triumfátor karjaiba ájul)

Felhangzik a vezérmotívum. A Triumfátor lefekteti a lányt, sokáig nézi. Hirtelen sötét lesz, a vezérmotívum kifordított változatban, teljes hangerővel harsan fel.