Verebes Ernő: Teremtőhadjárat
 
6. kép
 
A zárda fogadóirodája, vakítóan fehér falakkal. Mint egy doboz belseje. Ösztróna, a zárdafőnök egy íróasztal mögött ül, melyen egy vázában virágok virítanak, a feje felett feszület. Vele szemben Pongrácz és Gerle, Estigmát várják. Teát isznak. Eddig beszélgettek, most mintha kifogytak volna a szóból. Joachim türelmetlenül görgeti magát ide-oda, közben egy golfütővel hadonászik. Odakinn a repülők zúgása egyre közelebbről hallatszik.
 
ÖSZTRÓNA
Kezdem megszokni ezeket a madarakat.
PONGRÁCZ
Hát, én nem szórnék eléjük búzát, az biztos.
ÖSZTRÓNA
Bevallom, néha már a feszületről is a célkereszt jut eszembe.
Még egy kis teát?
GERLE
Én kérnék. S ha volna egy kis méz...
PONGRÁCZ
(Nyugtalan) Estigmának már régen meg kellett volna érkeznie.
JOACHIM
Én pedig, ahelyett, hogy csak ülök itt, nyugodtan készülhetnék a paraolimpiára.
PONGRÁCZ
Ki mondta neked, hogy a golf is olimpiai sportág?
JOACHIM
Mire odakerülök, úgyis az lesz!
PONGRÁCZ
Ösztróna nővér sem szívesen pazarolja az idejét, Estigmára várva.
ÖSZTRÓNA
Nekem ez a dolgom, ha már valaki rászánta magát, hogy belépjen a rendbe.
PONGRÁCZ
Csakhogy mi éppen erről a belépésről szeretnénk őt lebeszélni, s ebben segítenie kell.
Neki nem itt a helye, hisz még úgy igazából nem is próbálta, milyen az odakint...
ÖSZTRÓNA
Miért, eddig hol volt?
PONGRÁCZ
Hosszú lenne elmesélni, főleg mert én sem tudom pontosan.
ÖSZTRÓNA
A döntés az ő kezében van, nem az önökében, vagy az enyémben.
PONGRÁCZ
Ezúttal téved. Én is rábíznám ha tehetném, de sajnos nekem kell döntenem arról, hogy mi történjék ezután.
ÖSZTRÓNA
(Rácsodálkozik) Nézd csak, valóban? És eldöntötte már, az úr?
PONGRÁCZ
Önnek úgy tűnik, hogy igen? Akkor nem kérném a segítségét!
ÖSZTRÓNA
Ha annyira nyomós okai vannak ennek a lánynak, akkor be kell őt fogadnunk, mert csak itt nyerheti vissza azt, amit odakinn elveszített.
GERLE
(Szépítene) Szerintem csak megijedt egy kicsit.
ÖSZTRÓNA
Nem ő az első, aki kétségbeesésében keres fel bennünket.
JOACHIM
Szerintem inkább tőle esne kétégbe az egész apácahad, azonkívül önöknek is jobb volna, ha megmaradnának a maguk fekete-fehér világában!
Nézze csak! Ott a zebra, a pingvin, a pandamaci, a görény, csupa gyönyörű állat!
ÖSZTRÓNA
Magának viszont a szürkéktől kéne óvakodnia, nehogy teljesen elrontsák!
Ott az egér, a pocok, a pácó, a buckány, a bizgány, a kaptányféreg, a heréc, a patkány, a mocsok, a szemét, a tetű, a gazfickó... csupa randa állat!
JOACHIM
(Vigyorog) Szóval azt mondja, van még mit rajtam elrontani?
ÖSZTRÓNA
De még mennyire! Például...
(Hosszasan gondolkodik)
PONGRÁCZ
...például a tolószékét!
JOACHIM
(Tapsol) Látod, előbb utóbb minden eszedbe jut!
PONGRÁCZ
Gerle! Nem masszíroznád meg Joachim hátát?
Joachim egyre fészkelődik a székben. Gerle a háta mögé kerül, és nyugtatólag masszírozni kezdi.
JOACHIM
Szép! Néhány hülye ember vár valakire, s ha az a valaki megérkezik, a megváltás sem késik!
Igaz nővér? Erről jut eszembe! Pongrácz, miért nem mutatod meg a dobozodat Ösztróna nővérnek, hátha megfejti a kódot!
GERLE
Azt Pongrácznak kell megfejtenie!
JOACHIM
(Türelmetlenül rámordul Gerlére) Elég már, nem vagyok ideges!
(Gerle abbahagyja a masszírozást, de ott marad Joachim háta mögött) Marhaság!
A kódot annak kell megfejtenie, aki képes rá!
(Ösztrónának) Segítene ennek a fiatalembernek? Annyira szeretné tudni!
Csak egy hétbetűs szó, magát meg tényleg okosra gyúrta a jóisten!
ÖSZTRÓNA
Az igazán nagy megoldásokat ...odafentről kell lehalászni.
JOACHIM
Maga pecázik?
ÖSZTRÓNA
Hogyne! Olyan apróhalakra, mint amilyen ön.
(Pongrácznak) Biztosan eszébe jut, amit elfelejtett!
PONGRÁCZ
(A dobozt babrálja) Sajnos, ahhoz már rég ki kellett volna találnom, hogy elfelejthessem.
Egyébként a nagynénémtől örököltem.
ÖSZTRÓNA
Igen? Mikor halt meg szegény?
Összenéznek.
PONGRÁCZ
Úgy volt, hogy tegnap...
JOACHIM
(Joachim kárörvendően heherészik)
PONGRÁCZ
Valóban ismerte Remilah nénit?
ÖSZTRÓNA
(Megrökönyödve néz Pongráczra) Ő lenne az? Hát persze, hogy ismerem! Önök előtt járt itt, az egyházközségi adót fizette be.
JOACHIM
Ez érdekes! Pedig régebben csak a Múzsavezető Apollót istenítette, és templomba is csak akkor ment, amikor új pongyolát varratott magának.
ÖSZTRÓNA
Azt mondta, hogy az adományt az unokaöccse lelki üdvéért ajánlja fel.
PONGRÁCZ
Az én lelki üdvömért!?
JOACHIM
Közben be volt lőve mint az ágyú, és röhögött a három marhán, akik árnyékként követik!
Így volt?
ÖSZTRÓNA
Furcsán csillogott a szeme, az igaz, de egyáltalán nem röhögött.
(Elgondolkodik) Sőt, könnyezett!
PONGRÁCZ
(Csendes megdöbenéssel)
...az én lelki üdvömért?
GERLE
(A torkát köszörüli, közben előhúzza a levelet, s olvasni kezdi)
"...azt, hogy az az istenverte Apolló volt a mindenem, meg hogy van egy szenvedélyem, sosem tagadtam, de ágyúhoz ne hasonlítgasson senki! Vonatkozik ez a mostohafiamra, aki nekem köszönheti, hogy egész nap a tolószékében ücsöröghet, miközben nem csinál semmit, én meg rohangálok és intézkedem, azt se tudom élek-e, vagy halok!"
JOACHIM
Ördöge van, mert ezt most már mi sem tudjuk, igaz-e, Pongrácz?
PONGRÁCZ
Én csak azt tudom, amit láttam.
(A repülők már egészen közelről hallatszanak)
Estigmának mégis jobb volna ha itt maradna, a saját biztonsága érdekében!
JOACHIM
Talán csak nem tőlem félted?
ÖSZTRÓNA
(Pongrácznak) Számára valóban ez jelentené a legjobb megoldást.
Ha megérkezik, beszélek vele.
Pongrácz kimerülten bólogat, már indulnának is.
JOACHIM
(Pongrácznak, közben Ösztróna felé bök)
...de Estigma megerőszakolásáról még nem is hallott!
PONGRÁCZ
(Legszívesebben leütné)
GERLE
(Lobban) És nem is fog, mert elhallgattatlak!
ÖSZTRÓNA
Miről nem hallottam, bocsánat?
PONGRÁCZ
(Riadtan a felbőszült Gerléhez lép) Nyugodj meg, senki sem fog arról beszélni!
JOACHIM
A nővérnek tudnia kell, hogy az apja mit tette vele...
GERLE
(Arca rángatózik, gesztusai megváltoznak. Joachimhoz ugrik és torkonragadja, fojtogatni kezdi) Ne mondd ki, mert akkor nem leszel többé sem a barátom, sem az ellenségem, és akkor bezárnak egy dobozba és eltemetnek, én pedig bezárkózom a klozetba és ott felakasztom magam a vécéöblítő láncára, miközben arra gondolok, hogy szar helyett téged húztalak le a vécén!
JOACHIM
(Fuldokolva)
Te állat! Úgyis elszakadna a lánc!
ÖSZTRÓNA
De kérem!
PONGRÁCZ
Hagyd abba, tényleg megfojtod!
(Gerlére ugrik, megpróbálja levakarni Joachimról, mindhiába)
JOACHIM
(Fuldoklik, az ájulás határán) Egy kötél sem... bír el téged, a jóisten kötele sem! Érted?
PONGRÁCZ
Hallgass már, ne hergeld!
Nővér, segítsen!
A dulakodás közben kinyílik egy ajtó, s Estigma jelenik meg. Egy pillanatra megáll, majd a feszület felé fordul, miközben fennhangon a bátyjához beszél.
ESTIGMA
Gerle, hallasz engem? Apánk hazajött.
(A szorító kéz lassan megenged, Pongrácz a földre esik, Joachim harákol. Gerle lassan Estigma felé fordul. Mondana valamit, de nem jön ki hang a torkán)
Itt koldul a templom előtt.
JOACHIM
A ...templom előtt!? De az az én helyem!
Fülsiketítő repülőzúgás, majd egy hatalmas robbanás. Ezután sötét, csend. Kisvártatva erősödni kezd a fény. Az asztal darabjaiban, a váza a földön. Pongrácz és Ösztróna nővér lassan felállnak a földről, csak ők maradtak benn. Fülükből csorog a vér. Ösztróna leakasztja a még falon függő feszületet, és a ruhájába rejti, nem vesz tudomást Pongráczról, aki segélykérően néz rá. Halkan megszólal a vezérmotívum. Ösztróna körülnéz, majd kimegy.