- Verebes Ernő: Teremtőhadjárat
-
- 10. kép
-
- Remilah asszony lakása, ahol tökéletes rend uralkodik, sőt, még ennél is több: festett papírmasé-stílbútorok, műkincsekre emlékeztető állólámpák, csecsebecsék, függönyök, a falon hiperrealista stílusú képek, egyszóval színes és hamis rend, akár egy rajzfilmben. A díszlet halálosan komoly paródiája. Estigma téblábol a szobában, kínosan ügyel, hogy semmihez sem érjen hozzá. Vetkőzni kezd majd visszaöltözik, s így néhányszor, mintha nem tudna dönteni. Néhány perc múltán Pongrácz érkezik, fáradt, megviselt.
-
- PONGRÁCZ
- (A faliórára sandít, de annak három mutatója van) Nyomasztó az idő ma! Önnél hány óra?
- ESTIGMA
- Sajnos órám az nincs, még valamikor régen odaajándékoztam a Mekegő nőnek.
- (Elgondolkodik) Furcsa óra volt!
- PONGRÁCZ
- A Mekegő nőnek?
- ESTIGMA
- Ha, ha. Az én karórám volt furcsa!
- (Átszellemül)
- Még akkor is ketyegett amikor állt, így elhitette velem, hogy állandóan jár.
- Pedig olyankor megállt az idő.
- PONGRÁCZ
- Úgy tudom, maga megsebesült.
- ESTIGMA
- (Lassan a vállához nyúl, negédes) Valóban, mintha megcsípett volna valami, itt...
- PONGRÁCZ
- Mutassa... (Nézegeti Estigma vállát) Nem látok semmit.
- ESTIGMA
- Én viszont érzem! Nézze csak meg jobban, ott, lejjebb is, igen!
- PONGRÁCZ
- (Pásztázza Estigma hátát) Ha annyi sebet találnék magán mint amennyit keresek, már rég halott volna.
- ESTIGMA
- (Vérszemet kap)
- Önt is biztosan eltalálták!
- PONGRÁCZ
- Nem, engem nem.
- ESTIGMA
- Biztos? Elveszítettem önt szem elől a harc hevében, amikor beugrottam pisilni a templomkertbe.
- PONGRÁCZ
- De a templomkert zárva volt! A légelhárítók onnan védekeztek!
- ESTIGMA
- Az igaz, viszont én átröppentem a kerítés fölött, kishíjján le is szedtek.
- Aztán úgy kellett magam lekényszeríteni a földre, hisz már majdnem szétfakadtam.
- Egy diófába kapaszkodtam, úgy másztam le.
- Bevallom, nem volt könnyű, féltem, hogy újból fölesek.
- Gerle jelenik meg katonazubbonyban és melegítőalsóban.
- GERLE
- Mi történik Estigmával?
- PONGRÁCZ
- (Komoly) Megsebesítették a robbantóangyalok, de ennek a testén semmi jele.
- Amúgy viszont...
- GERLE
- Csak nem azt akarod mondani, hogy alaposan átnézted?
- (Estigma közben valami furcsa sztriptíztáncot lejt)
- PONGRÁCZ
- Alaposan csak a hátát.
- Az apáddal találkoztál?
- GERLE
- Igen, beszélgettünk, miután véget ért a támadás.
- (Visszafogott rajongással)
- Még nem döntötte el, hogy mi legyen belőlem: sportlövő, vagy mesterlövész.
- PONGRÁCZ
- (Végignézi, sóhajt)
- GERLE
- Joachimot a golfpályán találtam meg.
- Banyecnén feküdt, őt eltalálták, az asszony sértetlen maradt.
- PONGRÁCZ
- (Közömbösen) Szerintem simán átverte önmagát, ebben élvezett!
- GERLE
- Még él, kórházban van. A főorvos szerint van esélye, de csak akkor, ha a tolókocsijához kötözik, különben elrepül. Banyecné ott van vele, s amikor senki sem látja, zsinórra kötve eregeti a szobában.
- ESTIGMA
- (Már majdnem teljesen levetkőzött) Sampon, tampon, aszpirin, és under controll is everything!
- GERLE
- Mit illegeted itt magad? Pongrácznak akarsz tetszeni?
- PONGRÁCZ
- Nyugalom! Öltözzön fel szépen, meglátogatjuk Joachimot.
- ESTIGMA
- Én nem megyek!
- GERLE
- Dehát mégis a legjobb barátom!
- ESTIGMA
- Akkor bújj bele!
- PONGRÁCZ
- (Idegenkedve nézi Gerlét) Ahogy gyógyulsz, úgy hülyülsz.
- GERLE
- Családi ügy, nem rád tartozik.
- (Elindulnak kifelé)
- GERLE
- (Visszaszól Estigmának)
- Csak játszottunk egy kicsit! Játszottunk, te is tudod!
- Estigma az ablakhoz megy, és félrehúzza a függönyt. A temető feldereng a háttérben, majd sötét lesz.
-
