- Verebes Ernő: Teremtőhadjárat
-
- 13. kép
-
- A félhomályban a Takarítónő látszik, aki nem más, mint az Ápolónő, amint a már majdnem üres játéktérről eltakarítja a banánhéjakat. Most rózsás pongyolát visel, a hajában kék hajcsavarok. Pongrácz, Gerle, Banyecné és Ösztróna nővér nem látszanak, csak a hangjuk hallatszik, amint lassan távolodnak.
-
- TAKARÍTÓNŐ
- (Miközben dolgozik, magában beszél, néha a közönség felé fordul)
- PONGRÁCZ
- Na, elővennéd már azt a levelet?
- GERLE
- Majdnem bélcsavarodást kaptam a sok banántól.
- TAKARÍTÓNŐ
- (Alig hallhatóan) Egyet sem hagytak a smucigok!
- PONGRÁCZ
- Olvasd már!
- GERLE
- Várj, keresem a végét!
- PONGRÁCZ
- (Türelmetlen) Beleolvashatsz bárhol, legfeljebb majd kikövetkeztetjük!
- GERLE
- Ahogy gondolod.
- Tehát: "...Estigma még véletlenül sem vetkőzzön le egészen, mert akkor..."
- Ez nem érdekes.
- PONGRÁCZ
- Neked ne is legyen!
- Estigma! Remélem, ő is ott lesz!
- GERLE
- Mindenki ott lesz!
- De nézzük tovább: "...a Triumfátor, ez a romlott köcsög, egyáltalában nem olyan okos, mint amilyennek őt az unokaöcsém feltüntette!"
- PONGRÁCZ
- Magam is gondban voltam vele, ámbár érdemben kivonulni csak egy valamire való monológ után lehet.
- ÖSZTRÓNA
- Én símán eltüntettem volna azt a ripacsot, mielőtt még megszólal!
- PONGRÁCZ
- Az azért nem olyan egyszerű!
- Gerle, ne kéresd magad, tudod, mire vagyok kíváncsi.
- TAKARÍTÓNŐ
- Gyerünk már, gyerünk már!
- GERLE
- De még mindig nem találom!
- PONGRÁCZ
- Igyekezz, mert nekem semmi sem jut eszembe!
- GERLE
- Akkor megint rám hagyatkozol? Jó, legyen!
- Na, nézd csak! "Banánra vissza a héját!" Mi köze ennek az egészhez?
- PONGRÁCZ
- Tovább, tovább!
- GERLE
- Azt mondja: "...akkor mi a..."
- PONGRÁCZ
- Akkor mi a francnak, ha ez már volt?
- GERLE
- Nem, nem, várj csak! Ezt a részt nem tudtam elolvasni abban az istenverte sötét pincében.
- Az egész így szól: "A szó, amely a dobozt nyitja, ugyancsak a doboz titka.
- Akkor mi a francnak keresni?"
- PONGRÁCZ
- Ez az, ez az!
- BANYECNÉ
- Na, de mi az az "ez az"?
- TAKARÍTÓNŐ
- Ezeket kivárni!
- BANYECNÉ
- A kulcsszó tehát a dobozban van! Csak ki kell nyitni, és kész!
- GERLE
- Gondolkodjon már! De hogyan...?
- ÖSZTRÓNA
- Azt hiszem, megvan!
- Úgy látszik, hogy ez a Remilah még a saját nevére sem emlékezett, amikor a kódot kereste! Figyeljenek csak!
- (Szolmizálva dúdolja a re-mi-la-h motívumot)
- TAKARÍTÓNŐ
- (Egy pillanatra megáll, felkapja a fejét)
- PONGRÁCZ
- És ez lenne az?
- GERLE
- Ez az a hét betű!?
- ÖSZTRÓNA
- Igen. Hét betű, egy dallam.
- GERLE
- Bazdmeg, ez így egy hülye átverés. Ha Joachim itt lenne, röhögne az egészen.
- A hangjuk már a távolból hallatszik.
- PONGRÁCZ
- Hogy a fenébe jött rá, nővér?
- ÖSZTRÓNA
- Nem is tudom, csak úgy lehalásztam. Mintha hallottam volna már valahol!
- PONGRÁCZ
- De hogy halászhatta le maga, mikor az az én dolgom lett volna!
- GERLE
- Így van! Minek kellett rájönnie, mikor ez egy baromi nagy hülyeség!
- PONGRÁCZ
- (Egyre dühösebb)
- És hogy a fenébe találhat ki ön bármit is, amikor magát is én találtam ki, kezdve onnan, hogy maga egy asszony, egy határozott jellem, de nem elsősorban nő, inkább egy olyan valaki, aki magától jön rá a dolgokra, érti mire gondolok, tehát, hogy nem is kell vele törődni, mert egyszer csak eszébe jut valami jó dolog, ezt kimondja, s így segít a többieknek is. Érti? Én erre gondoltam.
- ÖSZTRÓNA
- (Meglepetten)
- Dehát pontosan így is történt! Most milyért ilyen csalódott?
- Félénken felhangzik a vezérmotívum, majd egyre jobban kibomlik.
- TAKARÍTÓNŐ
- Na, engem biztosan nem ezek találtak ki!
- Az utolsó banánhéjat is a szemétbe dobja, majd elégedetten kicsoszog.
-
