Szakmány Piroska: Új elem

 

Aggastyán

 

a sírás kerekébe törve

száraz szemmel néma szájjal

ezer ránc fut homlokodon

ezer ránc a tenyeredben

idő köd zene és hormonok

szerencsétlen jobbágya

kérni sem tudsz

fogadni nem mersz

szótlanul futnak el

melletted a

barna éjszakák

tolladba szárad a tinta

talpad alatt zuzmók

rágják az agg köveket

évszakok táncolnak

homályos pupilládon

de te csak állsz

te csak maradsz

a szürke porban

tekinteted már örökre

a kék égbe tűzve