Kollár Árpád: Például a madzag

 

lövészárok

 

mikor tompa fény fonódik

a földszagú vászon szövetébe

és előderengnek a színek,

mikor már-már feloldódik a tekintet,

és elrugaszkodnak a formák

- zavarba ejt a kitüremkedő realitás.

 

ahogy a kósza aranyfüst mögött

felsejlenek az elnyúlt testek

egy mednyánszky képen,

előtoszakodik a történet is

az egymásba maszatolt szavak alól.

 

azt mondod, jobban tenném

ha nem halmoznám a jelzőket,

különben is kifújt üzlet az impresszió

- de hát ki is vagy te, és egyáltalán

miért beszélsz hozzám e versben?

 

kidomborodnak az élettelen testek,

zavarba ejt, többé nem tudom

visszagyömöszölni alakjukat a képbe

- ahogy sorról sorra követeli

részét valami anyagszerű is,

valaki, aki mindent kipofázna rólam.