Kollár Árpád: Például a madzag

kavafisz folyt. köv.

"S most - vajon barbárok nélkül mi lesz velünk?
Ők  mégis csak  megoldás voltak valahogy..." 
(k. k.)
  
nem úgy volt, a leírás kissé hamis,
a lényeget elhallgatta kavafisz:
barbárrá mi lettünk, mert ők elkéstek,
ezért volt a cifra tóga az ékszer,
 
ezért ültek szótlanul a rétorok
a tanácsban, mikor a szó szétcsorog.
majd hús pirult a papiruszhalmokon,
és pénz helyett az erő uralkodott,
 
divat lett a bizsu és mind mi fényes.
de városban barbárnak nincs elég hely,
mert belőle erő, indulat árad.
a vad gyűlölet megrekedt a házak
 
között, és akár görbe kés a hátba,
a lélekbe költözött, és szétrágta
lassan, hogy szétfoszlott a lélekszövet.
mire a barbárok végre megjöttek,
 
már úgy elaljasultunk, hogy nem kellett
nekik ametiszt-dísz, sem cifra kelme,
mi rohadó testünkről fityegett le,
és míves beszédre sehol sem leltek.
 
- beléjük undor, borzalom hasított,
hát ezért húzták haza ők a csíkot!