Kollár Árpád: Például a madzag

 

súlytalan

 

az alsónadrággal váltom a napokat,

folyamatos súlypont-áthelyeződésben.

városok és párnák között billegve,

végtére is a takaró sehol sem

fedi el a mezítelenséget.

 

kitapasztaltam a határokat és van

útlevelem a feledés territóriumába.

elhittem, hogy egyszerű egészen,

ahol nem jó, onnan menni kell.

- ma már tudom, nem ilyen bonyolult.

 

olykor csak a szükségletek,

az étel és a coitus interruptus,

olykor a vers is csak luxus.

hajlik a horizont ha billen a súlypont,

ál-morál megköt, ál-morál felbont.

súlytalan szökken a holnap

- se ok se okozat,

úgy se jó, ha minden jól van.