Kollár Árpád: Például a madzag
 
titkaink 
(mesinek)
 
mikor a busmanok nagyfőnöke
swatch órát kapott ajándékba
egy ír misszionáriustól,
ki percre két éve kelt útnak,
hogy megkeresse a rég elveszett nyelvet,
mit egyetlennek hitt,
a forró porban toporgó kisgyerekek
sorra elfingták magukat egymásután,
de az acélszívű isten
- szokásával ellentétben -
nem nevette el magát,
szép, inas bokáján bágyadtan
örvénylett a svájci remekmű,
gunyhójába hívta a hajóst
és nem beszéltek többé,
csak pillantásaik csörrentek tusakodva;
mikor az a bizonyos hadvezér
megtért hosszú, meggyötört útjából,
kedvenc dublini kocsmájában
émelyítően kesernyés barna sört ivott,
majd a gyerekek mellé ült a porba,
hangosan kürtölt szépenmegmunkált fenekük;
azóta nem tudom mennyi év telt el,
mígnem egy fiatal ír régész
a kelták szent papjának sírjában
három pici nyilacskát talált,
miután a sírt lefedte fázni kezdett
már nem félt a haláltól;
dédapám rá három napra
adta el kisradonováci tanyáját
és beköltözött a városba,
sir fitzpatrickkal ellentétben ő
csak az alföldi borokat szerette
- igaz én sem járok gyónni
mióta kivették gennyesre duzzadt
manduláimat.