Kollár Árpád: Például a madzag

woland és a bivalyok - mítoszszilánkok

"Az összes vörös ott csorog az állat testén, ott, alvadt vérként."

(t. o.)

 hogy a delíriumtól-e,

de keze folyton remegett.

mikor megfogta a képet,

a gyűrött papírról

tenyerébe csorgott

az alvadtvörös állat vére.

majd kivégezte az aznapi

pelinkovác-adagot.

- kimérni egyharmad üveggel,

ez volt a dolgom

száz márkáért havonta,

és néha kitörölni a seggét.

 

*

 

és lecsordult a test

tépett huzalai mentén,

egészen a lábujjakig,

végig felfúvódott,

disznósajt-szerű pocakján,

míg az elszabadult

pálcikaemberkék

vadul döfködték

az elhalt idegeket.

 

*

 

ilyenkor megalvadt a

tekintet is,

és alábbhagyott a remegés.

a láb nem mozdult, de mintha.

 

*

 

ezért kotorhatta elő

az átlyuggatott siflis-képet

olykor.

ezért a néhány elszabadult

pillanatért.

ki más,

az összeroskadni készülő vad

ő lehetett ekkor

[mozdulatlanságában

is a test zuhanása],

a mozgás.

 

*

 

kicsordult végül

minden alvadt vörös

a robosztus testből

- kiszívta belőle

a vámpír pillantás.

józanra váltott hát

ez a szertartás is,

mint a többi mágikus

nekirugaszkodás,

és akár a járásról,

hirtelen leszokott róla.

csak a pelinkovácról nem,

a festményt pedig csalódottan

a paplan alá kotorta.

 

*

 

de mivel óvatlanul elárultam,

egy költő is írt valamit

a képről, soha többé nem

kaparinthattam meg tőle.

s miután megalvadt testében

a maradék mozdulat,

mert nem voltam résen,

sok limloma mellé

azt is a szemétbe gyűrték.