Kollár Árpád: Például a madzag
ohrid
 
fekete papírlapok kúsznak
a víztükörben
a senkiföldje lassan megtelik
hazatérő kormorán árnnyal
a túlérett dinnye tavat
egy patak szeli ketté
akár a meghasadt emlékezet
lomhán áramlik tengelye mentén
 
a meglopott hitek és szimbólumok
földjén hol nagy sándor korongja
az égbolt peremén ragadt
a felmelegített történelem
karcos sziklák és dokumentált
önazonosság körül örvénylik
 
lassan szétfolyik az írás
habzik akár sveti naum patakja
hol megütközik az ohridi tóval
de verset csak a kiszökő vízből
lassan szürcsölve az opálos habokat. . .
 
- és strugán láttunk egy jeszenyin szobrot is
de mickiewiczről lehullottak a betűk
 
most nincs kedvem visszaragasztani