Tolnai Ottó: Ómama egy rotterdami gengszterfilmben
Hegeszd össze nászod haláloddal
 
Igazán kíváncsi én immár csak
vitéz mária
kislány korában apácának állt
így mondtuk mint amikor
valaki cselédnek áll
de vitéz dédapa
mivel a rend földet is kért
máriát kivette rendből
mondván itthon is élhet
szent életet
a kiskonyhában is
beszélgethet az istennel
és valóban attól kezdve hét évtizeden át
szent életet élt
ha nem gyúrta a levestésztát
nem mosott a pléhteknőben
az istennel beszélgetett
a kiskonyha súrolt padlóján
térdepelve
mondom igazán én immár csak
vitéz mária
istenhez való viszonyára vagyok kíváncsi
jóllehet egy ember többször is figyelmeztetett
a villamoson: ne tudd meg.
igazán kíváncsi immár csak
vitéz mária
istenhez való viszonyára vagyok kíváncsi
mert számomra
fél évszázadon át lestem a kiskonyha ablakán
egzakt dolog
hogy viszony volt közöttük
talán ő volt az utolsó némber
aki még kommunikált vele
utána mint nietzsche mondta volna
elrothadt
mármint az isten
de ő
vitéz mária
még bizonyosan beszélgetett vele
templomba nem járt
csak olykor sziksót söpörni
mert az isten és a levestészta mellett
a tisztaság volt
a legfontosabb dolog a számára
kamrájában piramist képeztek
a szarszappan tömbjei
pléhteknőjében olyan tisztára mosta
pruszlikjait üngöcskéit
hogy nem csak a piszok foltjai
a varrott foltok is eltűntek róluk
csipkerongyikává szépült
minden gönce
minden évben meszet oltott
fehérre meszelte kamráját
konyháját
a meszelt falon melynek tövében térdepelt
alig látszott már a festetlen
gipszfeszület
minden alkalommal lemeszelte
a fal része lett
inkább relief immár
a gipszfeszület amellyel később én
palatáblámra írtam
s amit írtam
mediterrán (adriai) spongyáimmal
azóta is hiába próbálom visszavonni
igazán kíváncsi immár én csak
az ő viszonyukra vagyok
olykor mintha beszélgettek volna
az idén fésülsz-e kamillát
mária kérdezte
félek fésülni kamillát
felelte mária
félek átverem a fésű szögeivel
a kisbíbiceket
 
tejes kisnyuszikat
mária te csak nyugodtan menj ki
a szikre és fésülj kamillát
meg később már július közepe felé
mintha azt mondta volna
menj le a tiszára mária
holnap virágozni fog a folyó
hegeszd össze nászod haláloddal
meg valamit a székről is mondott
vitéz máriának
mármint hogy húzza közelebb
az almáriumhoz
amelyen két szerecsen (pogány)
keresztfiának a képe volt látható
de lehet csak azt mondta
csavarja le kissé a lámpást
s hagyjon rést az ablakon a macskának
mert elszaporodnak az egerek
s ahogy közelebb húzta a széket
látszott az isten arcán jól tudja
már megint kispórolt egy bögre lisztet
a levestésztából
de még nem döntötte el
halálos bűnnek nyilvánítsa-e
nem hiszen az árendás
holnap hozza az új búzát
s mária holnaptól kezdve már nem fogja
kispórolni azt a bögre nullást a levestésztából
fölkelt átsétált a szálkásra súrolt padlón
akárha egy végtelen gyúródeszkán
s benn a kamrában átszámolta hány tömb
szarszappan van még a piramisban
mikor kell máriának ismét sót söpörnie
mert titkon arra gondolt
ha elrothad mint isten
sót söpörni jár a járásra
sót párolni áll az adrián.