Tolnai Ottó: Ómama egy rotterdami gengszterfilmben
Ómama
ómama nincs a zöld almáriumban
ómama nincs
ó rég nem csalogat már magához az almáriumfiókba
ómama valójában sosem is feküdt az almáriumfiókban
csak megcsapott egyszer a szaga
az almárium felett a fehér létrán
megcsapott a súrolt fiók ómamaszaga
ómama nincs
ómama sosem is járt újvidéken
ókanizsán kívül csak rómában egyszer zarándokúton
meg egyszer nagykanizsán azzal a bizonyos gőzössel
megy a gőzös megy a gőzös kanizsára
ómama nincs
ómama valójában sosem feküdt az almáriumfiókban
be sem is fért volna
én sem is fértem volna mellé
írni mégis szép volt ilyesmiket
ilyesmiket szép
szép ilyesfajta költészetet csinálni
ómama kiszól az almáriumfiókból és hív
és én kezemben ceruzám száraz ágával
mely olykor még ki-kirügyezett levelek bomoltak rajta
befekszem ómama mellé az almáriumfiókba
ómama nincs
ómama nincs a zöld almáriumban
ó rég nem csalogat már magához
s ceruzám száraz ágának immár belét is kitolták
mégis befekszem olykor a zsírszódával súrolt fiókba
mert mondom szép ilyesfajta tiszta*
valamint nyers** költészetet csinálni
jóllehet ómama nincs
ó rég nem csalogat már
ó rég nem csalogat már
ó rég nem csalogat már magához az almáriumfiókba
- * poésie pure
- ** poésie brute
