Tolnai Ottó: Ómama egy rotterdami gengszterfilmben

Ómama II.
A Poetry International Rotterdam (a továbbiakban PIR)
szervezői szépen óvatosan holland-módra tapogatóztak
lenne-e kedvem felolvasni egy verset
a honlapjukra (web)
ó persze mondtam örömmel
akárha mást sem csinálnék
mint naponta különböző honlapokra (web)
olvasnám ún verseimet
(amelyeket újabban katalektáknak nevezek)
jóllehet fogalmam sem volt hogyan is kell
hogyan is kell olvasni egy ún verset
hogyan egy katalektát a honlapon (web)
nem lehetne az a vers éppen az ÓMAMA
(ők úgy mondják: OMAATJE) tapogatóztak
még óvatosabban holland-módra
ó persze mondtam
minden bizonnyal magam is az ÓMAMÁ-t választottam volna
és még be sem fejeztük a beszélgetést
a rotterdami színház modern épületének
(a foszforbombáknak köszönve rotterdam egy kis new york)
dichtersfoyer-jában termett danielle van ark rendezőnő
kameramannjával victor vroegindeweij-jel
s a PIR publicitását irányító lánnyal marja westerwelddel
máris egy vadonatúj krómozott opel vectrában
hajtatott velem a kis stáb rotterdam zuid felé
ahol a híd akár egy égi hárfa
maga mózes is ezen játszhat immár a holdban
és ryhaven régi dokkjain egy raktár
(évszázadok óta szingapúri szegfűszeget tároltak benne
sásbálákban)
orange-ra mázolt hatalmas vasajtaja elé állítottak
előbb némázunk mondták
gondoltam ez mármint a némázás
akár katalektáim előadásmódjává is lehetne
anfasz profil anfasz profil
álltam ryhaven
egzotikus raktárakból képezett szűk szeles utcáján
hol anfaszban hol profilban feledkezve kataleptikusan
a szomszéd raktárból éppen tengeri só tonnáit emelgették
de hiszen ez
orrom ilyen dolgokban nem tévedhet
adriai só
a horvát óceánjárókon gyakran bácskai gyerekek a szakácsok
s mielőtt még bemozdultam volna kérjek egy marékkal
kérjek egy marék adriai sót
intettek s lassan elkezdtem
ÓMAMÁ-t
egészen lassan
ugyanis mondták majd hollandusul feliratozzák
ómama nincs a zöld almáriumban
ómama nincs
ó rég nem csalogat már magához az almáriumfiókba
óvatosan megkértek ha lehetne ismételjem meg
megismételtem
ómama valójában sosem is feküdt az almáriumban
csak megcsapott egyszer a szaga
az almárium felett a fehér létrán
megcsapott a súrolt fiók ómamaszaga
majd megismételtem még 10-szer
akárha tűvel bökött volna meg valaki hátulról
nagy tűvel amilyenekkel a gyarmati jutazsákokat varrják
a roppant feszültség hirtelen elszállt belőlem
és jó volt ott
az óriás orange vasajtó előtt ómamával
az igazság az már nem is emlékszem mikor voltunk
ilyen meghitt kettesben ómamával
talán még kisgyerekkoromban amikor hajnalonta
kamillát indultunk fésülni némán szedelőzködve a szikre
ha nem is jeleztek volna
mert óvatosan jeleztek ismételjem meg 11-edszer is
ugyanis az előbb a szél szinte megpendítette
ama égi hárfát
ám én akkor is újrakezdtem volna
mert mondom jó volt ott az orange vasajtó
amely a szél ellenére azért átforrósodott
finoman melegítette hátam ómama dunyhája
jó volt az orange vasajtó előtt olvasni ÓMAMÁ-t
hirtelen az fordult meg az agyamban
szeretem ha valami szép lassan fordul meg
maga körül agyam üres terében
sosem is hagyom abba
majd emelődaruval kell elmozdítaniuk onnan
a forró orange vasajtó elől
s én majd még akkor is mondom
egyre csak ismételem
ómama nincs
ómama valójában sosem is feküdt az almáriumfiókban
be sem is fért volna
én sem fértem volna be
írni mégis szép volt ilyesmiket
ilyesmiket szép
szép ilyesfajta költészetet csinálni
aztán azt kérték 12-edszer egyenesen a kamerába mondjam
talán észrevették én már rég egy másik filmet nézek
a hátuk mögött
arról persze fogalmuk sem volt immár ők is benne vannak
abban a másik filmben benne danielle victor s marja is
de az a valami már egészen más
mindenesetre nem egy web (honderű) volt
a fesztivál nagy katalógusában nevem mellé
azt írták hogy Hungary/Hongaarse majd egy emilen azt
kérdezték nem inkorrekt-e ez így
s én válaszolni akartam írják kötőjellel
azt is hozzá még hogy Yugoslavija/Joegoslavie
de végül is nem emileztem nekik
azon tűnődtem mire megérkezik emilem
jugoszlávia talán már meg is szűnik létezni
szerbiát írni meg viszont egyelőre még semmi kedvem
talán már meg sem is tanulom írni
legalábbis nálam már nem fog beidegződni a dolog
noha per pillanat koštunica jugoszláviájával szemben én
éppen djindjić szerbiáját támogatom
jóllehet láttam miodrag pavlović neve mellé azt írták
Servie/Serbia
vešovićnál pedig csupán csak azt hogy Bosnië/Bosnia
gondoltam végre legyek én is az ami mindig is voltam
hagytam a Hungaryan/Hongaarse-t
hiszen emlékszem még gyerekkoromból
szomszédunk volt apámmal druszaként szólították egymást
jól emlékszem ungár matyira
mindig irigyeltem ugyanis a vezetéknevét
(minket akkor még kracsunnak hívtak)
ungár matyi szűcs volt
s arra is emlékszem amikor ácsokkal-asztalosokkal
egy kis faházat készíttetett magának
titokban belopakodtam a kis házba nézgelődtem leültem benne
és akár egy csiga számomra érthetetlen okokból
ungár matyi házastól kiköltözött izraelbe
szóval én már rég egy másik filmet néztem a hátuk mögött
balról épp kiviküldemény érkezett új-zélandból
egy jaguár húzott el fekete fiúkkal
majd ruganyos léptekkel divatos napszemüvegek mögött
még érkeztek fekete fiúk
szemben kissé balra akárha nekem egy kövér szőkeség
egzotikus madarakkal teli raktár ajtaját tárta ki váratlanul
és hirtelen ott abban a raktárban történt valami
szállt a színes toll
akárha gyerekkorom tollraktáraiban
ahol megérinthettem volt az angyal mint olyan
lábaközét
utána megnyaltam a kezem és sós volt
nem tudtam hogy a tollas cigányok
nyerjenek valamit a súlyán sózzák árujukat
lesózták kis barátnőmet mármint az angyalt mint olyant
s így hogy hirtelen feltárult a szembeni raktár
misztikusmód mi is belekerültünk a dologba
mármint abba a másik filmbe
ami az én webeseim mögött kezdett forogni
marja próbálta elterelni a forgalmat
s így minden pillanatban fennállt a veszély átgázol rajta
valamelyik különös fémet szállító kamion
közben egyre mondtam ÓMAMÁ-t az orange vasajtó előtt
ómama nincs a zöld almáriumban
ó rég nem csalogat már magához
mégis befekszem olykor a zsírszódával súrolt fiókba
mert mondom szép ilyesfajta tiszta (poésie pure)
valamint nyers (poésie brute) költészetet csinálni
jóllehet ómama nincs
ó rég nem csalogat már
s akkor akárha jackie brown lépett volna színre
fordult volna be az egzotikus madárraktárba
valamiféleképpen egymásra montázsolódtak a dolgok
illetve ÓMAMA szinkronizálódott a dolog alá
végül kocsiba kellett szállnom
marja le-föl utaztatott a raktárak között
már nem kellett mondanom ÓMAMÁ-t
de én még nem tudtam leállni vele
magamban még egyre mondtam
ómama nincs ómama nem hív
ó rég nem csalogat már magához az almáriumfiókba
éppen csak ki kellett könyökölnöm
talán kissé lazábban mint csináltam
a kocsi ablakán majd azt mondták kész
bepakoltak indultunk vissza a városba
s akkor mielőtt még kiértünk volna az egzotikus raktárak
szűk szeles utcájából
már nem könyököltem az ablakban
kimerülten gubbasztottam az ülésen
a visszapillantóba találtam nézni
talán a jaguárléptű néger fiúk
az egzotikus madarak történetének végére voltam kíváncsi
s azt láttam hogy az egyik rozsdás óceánjáró hasából
míniummal kent óriásdaru
az égi hárfával egy magasságba emeli a zöld almáriumot
hogy aztán szépen himbálózva
az egzotikus madarakkal teli raktár elé eressze le
mielőtt kifordultunk volna még láttam
ómama kidugja fonottkalácsforma kontyos fejét
az almárium alsó fiókjából
ha nem féltem volna hogy a webes kis csapat azt hiszi
magamat tapsolom
megtapsoltam volna ómamát
a gengszterfilmben nyújtott alakításáért
amelyet tulajdonképpen bárki megnézhet a PIR
honlapján (web):
www.poetry.nl