Tolnai Ottó: Ómama egy rotterdami gengszterfilmben
Ómama III.
Azután hirtelen felgyorsultak megsűrűsödtek a dolgok
lévén rotterdam éppen az európai kultúra fővárosa
loholtam bruegel nagy rajzkiállítására
végre eredetiben láthattam méhészeit
egy pesti eszperantista fiú: ertl istván
aki az eszperantista világszövetség lapját szerkeszti
épp francia feleségével rotterdamban
(sok érdekes vajdasági vonatkozású dolgot hallottam tőle
például hogy mindössze csupán két család létezik a világon
ahol otthon eszperantóul beszélnek a gyerekekkel
az egyik a kishegyesi csőke csilla
de a másik családnak is van valami jugoszláv kötődése
azt hiszem a férfi čačaki
és hát persze a szabadkai székely tiborról
az eszperantó klasszikusáról is váltottunk szót
az egyik könyvét éppen ő fordította eszperantóról magyarra
meg még azt is megjegyeztem hogy a venezuelai eszperantisták
főnöke egy zimonyi születésű újvidéki úriember
aki kitűnően beszél magyarul)
ertl elvitt bennünket amszterdamba
hazulról telefonáltak feleségem bevitték a kórházba
tehetetlenül sírtam
majd amikor kissé összeszedtem magam
átvánszorogtam az egyik nagy ékszerüzletbe
(betörőnek vélhettek
hiszen ilyen külsejű emberek sosem is vásárolnak
ott ékszereket
hol áhítatosan celebrálva órák hosszat vizsgálják
a hollandiai rózsa abszolút voltát)
és vettem egy malachit karkötőt
a befejező rendezvények egyikén
hangpróba etcetera
újra fel kellett olvasnom ÓMAMÁT
majd kemény istvánnal hágát érintve a röptérre vonatoztunk
pestre röpültünk hogy onnan levergődjek szegedre
majd pedig át a határon haza palicsfürdőre
feleségem még gyengélkedett
csuklójára kötöttem a malachit karkötőt
ez meggyógyít mondtam
kutyáimat levittem a tóra megúsztattam kimostam őket
nyulaim kacagó gerléim (amelyeket a balkániakkal próbálok
keresztezni) megtekintése után
lassan ismét felvettem a homokvár ritmusát
de egy napon mivel a sok eső után mégis nyár ígérkezett
felszaladtam szandálomért a padlásra
a homokvárnak gyönyörű műalkotásszámba menő
padlása van
s míg a műanyagzsákokban nyári lábbelim után kutattam
véletlen félre találtam nézni:
a szép padlás közepén a bíborcserepek szűrte-csíkozta fényben
ott állt a zöld almárium
akárha valami nyöszörgést is hallani véltem volna
noha már megszoktam motívumaim-metaforáim
furcsa viselkedését
(hiszen én példának okáért egy valós vértóban fürdök)
még sosem értem le ilyen gyorsan a létrán
nem véletlen nyertek tűzoltó őseim éppen létramászásban
torinóban világbajnokságot
kibuktam a folyosóra
mi történt kérdezte feleségem még agyonütöd magad
semmi mondtam csak elvétettem egy lépcsőfokot.
