Aaron Blumm
Abbahagyni az álszenteskedést
– falusi játék három színben –

Szereplők:

TERKA MAMA, Mama
TAMÁS TATA, Tatus
GERGELY BÁCSI, szomszéd (szerelmes a Mamába)
KATI NÉNI, Gergely bácsi felesége (szerelmes a Tatusba)
TÜTYI, a legkisebb unoka
UNOKA 1.
UNOKA 2.
UNOKA 3.
UNOKA 4.
FALUSI ELÖLJÁRÓ, falusi elöljáró
NÉP VEZÉR, népvezér
SZÓSZÓLÓ 1.
SZÓSZÓLÓ 2.
AZ ÍRÓ

A szövegben torzított vagy torzítatlan formában Garaczi László-, William Shakespeare-, Kosztolányi Dezső- és Euripidész-idézetek találhatók.

Windows bekapcsol hang. Amint elhalkul, lassan kigyúlnak a fények. Az Író végig a színpad közepén ül, írógépen vagy számítógépen ír. Ideális esetben kivetítőn keresztül látszik a dráma szövege a falra vetítve. A falon jól láthatóan egy puska.

PROLÓGUS

Szószóló 1, Szószóló 2, Shakespeare(?)- kori jelmezben besétálnak.

SZÓSZÓLÓ 1: No, elkészült már végre a dráma?

SZÓSZÓLÓ 2: Hagyja, kérem! Még szenved vele.

SZÓSZÓLÓ 1: Nem kellene már szólni, hogy ideje befejezni?

SZÓSZÓLÓ 2: Befejezni? Hiszen még csak az első soroknál tart.

SZÓSZÓLÓ 1: És mi volt a cikk, azt tudni lehet?

SZÓSZÓLÓ 2: Cikk az nem volt, csak a cikknek címe.

SZÓSZÓLÓ 1: Ciki cikk. Na és a többiek? A Szerbhorváth, a Pressburger?

SZÓSZÓLÓ 2: Oh, azok már otthon megírták!

SZÓSZÓLÓ 1: De valamit azért csak sejteni lehet?

SZÓSZÓLÓ 2: Csupán csak annyit, hogy valaki meg fog halni a végén.

SZÓSZÓLÓ 1: No, de ezt mégis miből gondolja?

SZÓSZÓLÓ 2: Csak annyit mondhatok, vannak erre utaló egyértelmű jelek.

SZÓSZÓLÓ 1: Csak annyit? Na, de mégis, ki hal meg vajon?

SZÓSZÓLÓ 2: Na, látja, ezt még senki sem tudja. Talán még Miss Marple is elbizonytalanodna. De ahogyan a dolgok állnak, akár még ő is lehet. (Az Íróra mutat.)

SZÓSZÓLÓ 1: Õ biztosan nem, hiszen ha elkészül, busás tiszteletdíjat fog kapni.

Amint hallom, úgy tervezi: a honorból sarokházat épít.

SZÓSZÓLÓ 2: Ezt meg melyik kisujjából szopta?

SZÓSZÓLÓ 1: Csak a balból szophattam, mert a jobb régóta hiányzik! (Mutatja.)

SZÓSZÓLÓ 2: Régóta? Mióta?

SZÓSZÓLÓ 1: Mióta az eszemet tudom.

SZÓSZÓLÓ 2: Talán csak nem valami baleset?

SZÓSZÓLÓ 1: Oh, nem! Az Író cseszett így ki velem!

Kisétálnak.

I. SZÍN

Az Író vakarózik, rágyújt egy cigarettára, kávét iszik, majd gépelni kezd. Mama és Tata, akik eddig szintén a színen tartózkodtak, felélednek. Mama a szín bal oldalán egy kerti asztalnál ül, levest kanalaz. Tata a jobb oldalon leveleket gereblyézik.

TERKA MAMA: (elmélázva) Tamás Tatus, látod, látod! Megint elmúlt egy nyár. És már nem is tudom pontosan a hanyadik. Te pedig egyre kevesebbet törődsz velem. Már becézgetni is elfelejtettél. Pedig ha belegondolok, régen csak úgy csorgott belőled a gyengédség.

TAMÁS TATA: (dörmög) Más csorgott ott, asszony!

TERKA MAMA: Amikor elsőbálozók voltunk, akkor bezzeg még tudtad tenni a szépet. Folyamatosan ott sertepertéltél körülöttem, és elhalmoztál a bókjaiddal. Érzem a szívem körül a forróságot, ha eszembe jutnak az első csókjaink.

TAMÁS TATA: (tovább dörmög) Vigyázz, anyjuk, belelóg a csöcsöd a levesbe!

TERKA MAMA: Látod, mindig csak bántani tudsz! Azelőtt éjjeleken át cirógattál, most meg úgy horkolsz néha, hogy még ha véletlenül meghalnék, akkor is felébrednék tőled.

TAMÁS TATA: (felhorkan) No, de mégis, mit vársz? Talán, hogy felálljon bennem tőled az adrenalin?

TERKA MAMA: Jó lenne, ha más állna fel!

TAMÁS TATA: Azért Terkám, ne feledd, te sem vagy már a régi! Csodálkozol, hogy nem nézek rád, de hát hiába bámullak, ha néha a ráncaidtól nem látom az arcod.

TERKA MAMA: Vannak azért, akik másként gondolják, Tatus!

TAMÁS TATA: Talán csak nem arra a kótyagos Gergelyre gondolsz?

TERKA MAMA: No, de Tatus! Hiszen tudod jól, az csak egy plátói vonzalom. Hogy úgy mondjam: az eszünk tart bennünket össze. Másrészt én is mondhatnék ezt-azt a Katicáról.

TAMÁS TATA: A Katicát hagyjuk! Mást sem akar tőlem, csak egy kis támaszt a nehéz napokra.

TERKA MAMA: Na, neki aztán tényleg nehéz napjai lehetnek, ha neked kell támogatnod! Csak vigyázz, nehogy úgy maradjatok!

Unokák hazaérnek, elárasztják a színpadot, ledobálják a táskáikat. Körbeülik az asztalt, a Mama körülöttük tüsténkedik, megterít, tálal. Unokák ebédelnek.

TERKA MAMA: Na, meséljetek, mi történt az iskolában!

UNOKÁK KÖZÖSEN: Semmi.

TÜTYI: Velem igenis történt. Orvososdit játszottunk a Juliskával!

UNOKA 1: És ki volt az orvos, Tütyi? Te vagy a Juliska?

TÜTYI: Egyikünk sem, hanem a tanító néni!

UNOKA 2: Mama, aztán játszhatunk partizánosdit?

TÜTYI: Játsszunk, játsszunk, de most én akarok lenni a Tito!

UNOKA 3: Azt úgy nem lehet. A múltkor is a Tütyi volt a Tito, és a végén mindenkinek stafétával kellett rohangálnia.

UNOKA 4: Hadd legyek most én a Tito, Mama! Eddig mindig én voltam a fasiszta!

UNOKA 1: Majd a Mama megmondja, ki lesz most a Tito! Ugye Mama!

TERKA MAMA: Tudjátok, gyerekek, amikor Tito elvtárs meghalt, mindannyian zokogni kezdtünk, a tévében elkezdték játszani a himnuszt, mindenki vigyázzban állt, a Tata meg éppen a vécén volt, és tisztára összevizelte az ülőkét, mert úgy érezte, neki is vigyázzban kell állnia. Azok voltak aztán a szép napok!

UNOKA 1: Nekem az első emlékem az, hogy amikor Tito elvtárs meghalt, a szüleimtől kis műanyag Titókat kaptam ajándékba, és minden este lefekvés előtt eljátszottuk a temetését. Ott volt a Nehru, a Nasszer meg a Gandhi, mindannyian műanyagból.

UNOKA 2: A Gandhi már nem is élt akkor, te barom, esetleg csak a reinkarnációja! Inkább a Kadhafi lehetett az!

TÜTYI: Mama, mama! Hadd legyek most én a Tito!

TERKA MAMA: Elég most már a veszekedésből! Menjetek szépen hátra, és ott játsszatok, de egy hangot ne halljak!

Miközben a gyerekek vitatkozva a színpad hátuljába vonulnak, Terka Mama leül a színpad bal oldalán. A jobb oldalon vele szimmetrikusan Tamás Tata gereblyézik tovább. Balról megjelenik Gergely bácsi, kezében virágcsokor, jobbról megjelenik a Kati néni, kezében sütemény.
Gergely bácsi Terka Mama mellé ül, Kati néni Tamás Tatával ül le. Sokáig zavartan hallgatnak. Hátul a gyerekek egymást püfölik.
A párbeszéd párhuzamosan zajlik.

GERGELY BÁCSI: Terkám, ezt a virágot neked hoztam!

TERKA MAMA: Jaj, Gergely, te olyan kedves vagy!

KATI NÉNI: Tamás Tatus, ezt a süteményt neked hoztam!

TAMÁS TATA: Jaj, Katicám, te olyan rendes vagy!

GERGELY BÁCSI: Terkám, írtam neked egy verset. Felolvashatnám?

TERKA MAMA: Már megint, Gergely? Mit mondjak, olyan termékeny vagy az utóbbi időben. Bezzeg a Tatus soha nem ír nekem verset!

TAMÁS TATA: Katicám, írtam neked egy verset. Felolvashatnám?

KATI NÉNI: Már megint, Tatus? Mit mondjak, olyan termékeny vagy az utóbbi időben. Bezzeg a Gergely soha nem ír nekem verset!

GERGELY BÁCSI: Akkor felolvashatom?

TERKA MAMA: Olvasd csak, Gergely!

TAMÁS TATA: Akkor felolvashatom?

KATI NÉNI: Olvasd csak, Tatus!

Gergely bácsi és Tamás Tata egyszerre olvasnak:

GERGELY BÁCSI:

Oh, mily hamvadó a szépséged!
Én vagyok egyetlen reménységed.
Gyere, bújjunk gyorsan ágyba,
Csak vigyázz, a Tata meg ne lássa!

TAMÁS TATA:

Oh, mily hamvadó a szépséged!
Én vagyok egyetlen reménységed.
Gyere, bújjunk gyorsan ágyba,
Csak vigyázz, a Gergely meg ne lássa!

GERGELY: No, tetszik? Az éjjel írtam, amikor bizseregni kezdett a veserákom.

TERKA MAMA: De hiszen ez gyönyörű, Gergely! Állat vagy! Egy költő veszett meg benned! Ha nem vigyázok, még elpirulok.

GERGELY BÁCSI: Piruljál csak Terkám, de vigyázz, a végén oda ne kozmálj!

TAMÁS TATA: No tetszett? Az éjjel írtam, amikor leesett a prosztatám.

KATI NÉNI: Tatus Tata, te vagy a csúcs! Annyira bírom a stílusod! Ha nem vigyázok, még elolvadok.

TAMÁS TATA: Olvadjál csak Katicám, de vigyázz, a végén el ne párologjál!

Mindkét pár enyelegni, majd ruhástól szeretkezni kezd. Ajánlott póz: a nők kezeikkel a földön, a férfiak hátulról közelítenek.

TERKA MAMA: Gergely, Gergely, te vagy a király!

KATI NÉNI: Tatus, Tatus, a csúcsra viszel!

Unokák hátul tovább játszanak, amint hevül az öregek között az aktus, ők is annál hangosabbak.
Tütyi előreszalad.

TÜTYI: Mama, mama, én nem akarok Goli otokra menni!

Az Író ismét vakarózni kezd, ismét rágyújt egy cigarettára. A fények lassan kialszanak.

II. SZÍN

Szószólók ismét besétálnak.

SZÓSZÓLÓ 1: Kolléga, Ön ismét itt?

SZÓSZÓLÓ 2: Igen, bár őszintén megvallom, nem tudom, miért tévedtem a színre.

SZÓSZÓLÓ 1: Bizonyára, valami szándékosság van a dologban.

SZÓSZÓLÓ 2: Szándékosságot sejt Ön itt? Nem gondolja inkább, hogy csupán az üres oldalak kitöltése miatt csatangolunk itt folyton?

SZÓSZÓLÓ 1: Azt gyanítja?

SZÓSZÓLÓ 2: Nem csupán gyanítom, de szilárd meggyőződésem is ez egyben. Hiszen, ha jól látom, rajtunk kívül még senki érdemlegeset nem tett!

SZÓSZÓLÓ 1: Ha így van, akár vicceket is mesélhetnénk. Nézze csak, a Szerbhorváth meg a Pressburger hogy unatkoznak!

SZÓSZÓLÓ 2: Nem unatkoznak azok. Ha jól látom, már alszanak régen.

SZÓSZÓLÓ 1: Azért még reméljünk! Nézze csak, ott jönnek valakik.

Szószólók lassan ki.

Falusi Elöljáró és Nép Vezér jönnek.

NÉP VEZÉR: Mi hír a határban?

FALUSI ELÖLJÁRÓ: Gólyahír!

NÉP VEZÉR: Egyelik a fuszujkát, tücskölnek a gébicsek?

FALUSI ELÖLJÁRÓ: A gébicsek azok bizony tücskölnek. Azok is, hogy pontos legyek.

FALUSI ELÖLJÁRÓ: Mit mondjak? Bűnös itt mindenki, amerre csak a szem ellát!

NÉP VEZÉR: Mindenki, kivéve engem.

FALUSI ELÖLJÁRÓ: A tegnap esti tanácsülésen határozat született, melyben a polgárok beadványai alapján úgy döntöttünk, ezentúl mindenkinek abba kell hagynia az álszenteskedést.

NÉP VEZÉR: Mindenkinek, kivéve nekem.

FALUSI ELÖLJÁRÓ: (zavartan) De hát, Nép Vezér Úr, a határozat mindenkire vonatkozik!

NÉP VEZÉR: Persze. Mindenkire, kivéve énrám.

FALUSI ELÖLJÁRÓ: (egyre zavartabb) De, Nép Vezér Úr, hogyan fogjuk mindezt megrealizálni?

NÉP VEZÉR: Kérem, ezt már a régi öregek is megmondták: pályázni, pályázni, pályázni!

FALUSI ELÖLJÁRÓ: Oh, Nép Vezér Úr! Te vezetsz ott, ahol mások csak követni tudnak!

Megérkeznek Tamás Tatáékhoz. Tamás Tata a kerti asztalnál bóbiskol, előtte üveg, poharak. Mellette Tütyi műanyag bábukkal játszik a porban.

TÜTYI: (elmélyülten) Egy porszem ő az ész szemét zavarni. Hamlet jő! Emeljék négyen, mint Cézárt a sírba fel!

Ó Tito, mért vagy te Tito, átkozd el nevedet, s keljünk holnap csellel össze!

Meglátja a Nép Vezért és a Falusi Elöljárót.

TÜTYI: Ébredj Tamás Tatus, kukorékolnak a kakaspontyok!

TAMÁS TATA: Adok én neked mindjárt kakaspontyot, te Tütyi! Inkább nézd meg, merre kószál a Terka Mama!

TÜTYI: A Terka Mama nem is aludt itthon!

TAMÁS TATA: Akkor meg melyik istennyila bökdöste a lapockámat?

NÉP VEZÉR: Jó napot, Tatus Tata! Látjuk, jól elvan. Töltsön már belénk is egy felest!

FALUSI ELÖLJÁRÓ: De, Vezér Úr, a múltkori ülésen úgy döntöttünk, hogy munka közben senki nem fogyaszthat alkoholt!

NÉP VEZÉR: Persze. Senki. Kivéve engem!

Tamás Tata poharakat rak a Nép Vezér és a Falusi Elöljáró elé.

NÉP VEZÉR: Mi ez, barack?

TAMÁS TATA: Barack bizony, a jó öreg 1526-ból. Ebből még a törökök is ittak.

FALUSI ELÖLJÁRÓ: No, hát akkor igyunk mi is! De mire is?

NÉP VEZÉR: A tegnap esti határozatra, mely szerint mától mindenki, kivéve engem, bevégzi az álszenteskedést.

Amikor kimondja, hogy kivéve engem, a Falusi Elöljáró fellöki az üveget.

TAMÁS TATA: Inkább a plébános szeme folyt volna ki, mint az!

NÉP VEZÉR: Ahogy mondja, Tatus! Szóval, hogy a határozatra visszatérjek, megállapítást nyert, hogy itten hatalmas álszenteskedések folynak.

TAMÁS TATA: A pálinka folyt ki itten, kérem, nem pedig az a valami, amit maga emleget!

NÉP VEZÉR: Ideje megtanulni, Tatus, hogy a törvények nem egyformán vonatkoznak mindenkire! Nekem pedig kötelességem a köz érdeke miatt kitartanom az előbbi álláspontom mellett, mely szerint jogos gyanúja forog fenn annak, hogy Önök az öregkori idillt használják fel a különböző turpisságaikra ármányságokkal leplezve mindezt. Ki kell fejtenem abbéli meggyőződésemet, hogy mindez sérti a közízlést, s mint ilyen káros társadalmi folyamatokat indíthat el, úgy mint gettósodás, magyarverés, a kisebbségi jogok sárba tiprása...

TÜTYI: Ez igaz, mert tegnap a többiek engem is sárba tiportak.

NÉP VEZÉR: (zavartan nézi Tütyit) ...khm, khm. Hol is tartottam?

FALUSI ELÖLJÁRÓ: Sárba tiprása.

NÉP VEZÉR: Ja, igen. Sárba tiprása, valamint az európai konvenciók semmibe vétele. Határozottan állíthatom, hogy amennyiben csírájában nem fojtjuk el e tendenciákat, előbb-utóbb a kollektív bűnözés esete forog fenn.

Bejön Terka Mama.

TERKA MAMA: Micsoda forog fenn?

NÉP VEZÉR: ...a kollektív bűnözés esete forog fenn.

TAMÁS TATA: Na, én ebből semmit sem értek. Nem magyaráznák meg érthetőbben?

FALUSI ELÖLJÁRÓ: Arról lenne szó, kérem, hogy az előző színben történtek bizonyos, hogy úgy mondjam, szabálytalanságok, melyek rossz fényt vetnek, kicsiny, de összetartó közösségünkre. S mindez a jelenlegi helyzetben semmiféleképpen nem engedhető meg!

NÉP VEZÉR: S hogy megmondjam a tutit, nem ártana mind ez irányú törekvéseiket abbahagyni, különben kénytelenek leszünk betiltani ebbéli tevékenységeiket!

TERKA MAMA: És mondja, ilyenkor érti is azt, amit mond?

FALUSI ELÖLJÁRÓ: Ehhez nem férhet kétség!

NÉP VEZÉR: A továbbiakban tehát arra kérném a megjelenteket, hogy értékeljék át eddigi fellépésüket, s mindaz, ami eddig szent volt, mostantól legyen álszent! Ha a dolgokat jól értelmezem. De hát ehhez sem férhet semmiféle kétség! Uff, beszéltem!

FALUSI ELÖLJÁRÓ: Igen. Beszélt.

NÉP VEZÉR: Akkor ez bevégeztetett. Isten áldja!

Nép Vezér és Falusi Elöljáró el.

TÜTYI: Akkor ezentúl minden másképpen lesz, Mama?

TERKA MAMA: Másképpen bizony! Azt hiszem, ezentúl jól fel kell kötnünk a gatyaszárát, hogy a követelményeknek megfeleljünk. Igaz, Tata?

TAMÁS TATA: Én az egészből csak annyit értettem, amennyit én mondtam, így nem tudok túl sokat hozzátenni az egészhez. (Félre.) De azt hiszem, búcsút kell mondanom a jó kis kamatyolásoknak a Katicámmal.

Fények lassan le.

III. SZÍN

Szószólók be. Fények lassan fel.

SZÓSZÓLÓ 1:

Félek, hogy tervet forral ismét, – mert szive
nehéz, nem bírja elviselni nagy baját,
tudom, mert ismerem s most rettegek, mi lesz,
kifent kardjával át ne döfje májamat,
a házba lépve csendesen, hol ágyam áll.

SZÓSZÓLÓ 2: Hogyan mondja, kolléga?

SZÓSZÓLÓ 1: Sehogy sem mondtam én, hiszen tudja, hogy csupán ő mondatja velem. (Az Íróra mutat.)

SZÓSZÓLÓ 2: No, de mégis, mi ez? Talán egy rossz emlék a múltból?

SZÓSZÓLÓ 1: Emlék? Milyen emlékről beszél? Hiszen tudhatná jól, hogy ahogyan Ön, én sem emlékezem múltra! Itt találtam mindezt a hardon.

SZÓSZÓLÓ 2: És mondja, kiderült már valami is végül?

SZÓSZÓLÓ 1: Miért, talán közeleg a vég?

SZÓSZÓLÓ 2: A vég mindig csak közelít.

SZÓSZÓLÓ 1: Akkor lehet, mind meghalunk?

SZÓSZÓLÓ 2: Ugyan már, kolléga! Fölöslegesen ne reméljen!

Kisétálnak.

Terka Mama a színpad közepén ül Tamás Tatával. Hátul az unokák nyüzsögnek, Tütyi előreszalad.

TÜTYI: Mama, mama! Nyilasozzunk!

TERKA MAMA: Kussoljál, kicsim! Hogy jut eszedbe ilyesmi?

TÜTYI: A bácsik mondták tegnap, hogy eddig álszenteskedtünk, és ma mondta a tanító néni az iskolában, hogy a magyarok nem is partizánok voltak, hanem nyilasok.

TAMÁS TATA: A bácsik nem arra gondoltak, hogy nyilasozzatok, hanem hogy a Mama jobban ügyeljen az Ámor, különösképp pedig a Gergely bácsi nyilaira.

TERKA MAMA: Túzok mondja verébnek!

UNOKÁK KÖZÖSEN: Mama, mama, légyszi mondd el, hogyan kell nyilasozni?

UNOKA 1: Ugyanúgy, mint partizánosozni, csak most a jók lesznek a gonoszok, a gonoszok meg a jók.

TÜTYI: Akkor lehetek most én a Tito?

UNOKA 1: Lehetsz persze, de akkor most téged agyabugyálunk el a végén.

Unokák hátravonulnak játszani.

Terka Mama és Tamás Tata szerelmesen összeborulnak a padon.

TAMÁS TATA: Látod, szentem, azért mégsem áll!

TERKA MAMA: Mi nem áll?

TAMÁS TATA: Nem áll, hogy nem vagyunk szentek!

TERKA MAMA: Áll? Szent? Tamás?

TAMÁS TATA: Neked meg az orrod Kishegyes! Ha már sértegetjük egymást!

TERKA MAMA: Inkább nem sértegetlek. Tudod, úgy illik, hogy a végén happy end legyen!

TAMÁS TATA: De ha vége van, akkor hogyan lehet happy? Na, de hagyjuk! Kapok akkor egy csókot?

TERKA MAMA: Kapsz, de csak akkor, ha többé nem kamatyolsz a Katicával!

TAMÁS TATA: De neked is meg kell ígérned, hogy vége a töfkölésnek a Gergellyel!

TERKA MAMA: Ígérem! (Elmélázva) Pedig nem volt semmi az öreg!

Romantikus zene szólal meg. Tamás Tata virágot vesz elő a kabátjából.

TAMÁS TATA: Terkám, ezt a virágot neked hoztam!

TERKA MAMA: Jaj, Tatus, te olyan rendes vagy!

TAMÁS TATA: Terkám, írtam neked egy verset! Felolvashatnám?

TERKA MAMA: Már megint, Tatus? Mit mondjak, olyan termékeny vagy az utóbbi időben! Bezzeg régen, soha nem írtál nekem verset!

TAMÁS TATA: Akkor felolvashatom?

TERKA MAMA: Olvasd csak, Tatus!

TAMÁS TATA:

Oh, mily hamvadó a szépséged!
Én vagyok egyetlen reménységed.
Gyere, bújjunk gyorsan ágyba,
Csak vigyázzunk, a Tütyi meg ne lássa!

Tütyi előreszalad.

TÜTYI: Mama, Mama, a nyilasok a Dunába akarnak lőni!

Fények lassan ki. A színészek bemerednek.

EPILÓGUS

Szószólók be.

SZÓSZÓLÓ 1:

Nem békülök meg, bármit is beszéltek.
Az ember szent. És mi marad belőle?
Ha elmegy innen, testvérek, ti búsak,
a földgömb szíve megreped-e tőle?

SZÓSZÓLÓ 2: Kolléga, Ön ismét hablatyol össze-vissza!

SZÓSZÓLÓ 1: Néha magam sem értem, mi jön ki belőlem. És mondja, már vége?

SZÓSZÓLÓ 2: Vége. De minek is?

SZÓSZÓLÓ 1: A drámának, kérem tisztelettel!

SZÓSZÓLÓ 2: Hát igen. Úgy látom, ennek tényleg vége. Itt már mindenki eléggé bealkonyult. Viszont nem derült ki, mi lett a Gergely bácsival és a Kati nénivel!

SZÓSZÓLÓ 1: Úgy látszik, róluk elfeledkeztek. De nem is halt meg senki a végén!

SZÓSZÓLÓ 2: Akkor valószínűleg valami tévedés történt. De ha gondolja, ezt a csorbát kiköszörülhetjük!

SZÓSZÓLÓ 1: Ki? Hogyan?

SZÓSZÓLÓ 2: Mi sem egyszerűbb ennél! (Lelövi.)

Fények lassan ki. Az Író kikapcsolja a számítógépet. Windows kikapcs hang.

VÉGE