Lliljana Jokić Kaspar: Négy kicsi nő

VIII. kép

A bezdáni ház nappalija. Együtt a család. Még szakadtabbak, a fény pislákol, félhomály.

Amália: Ádáz ez a világ, megértést semmi iránt sem tanúsítana. De a legrosszabbak azok, akik a tisztességről szajkóznak, és a hálálkodásban jeleskednek.

Viktória: Elkezdett filozofálni.

Amália: Elnézegettelek benneteket a minap is, rosszabbak és sötétebbek vagytok, mint valaha. Nem dolgoztok, elpuhultatok és oly fáradtnak tűntök, mintha szántottatok volna. Csak húzzátok a beleteket egyik szobából a másikba, s körülöttetek minden tönkre megy. Nem törődtök vele, mi lesz holnap. Már az evés sem érdekel titeket, nem képzelitek tán, hogy egyedül csinálok mindent, ne legyetek gyerekekek! Jó, ha azok vagytok, akkor ide figyeljetek: ezért a helyzetért az a hibás, aki kinevette a démonokat, és ha meg nem változtok hamarosan, azok eljönnek, hogy rendet tegyenek! Majd meglátjuk, akkor ki nevet!

Viktória: Azt sose lehet tudni.

Klára: Már rosszul is lettem!

Viktor: Nem értem, miről beszéltek?

Dafina: Ennél már rosszabb úgysem lehet.

Bácsi: Miről beszéltek, démonok nem is léteznek!

A villany pislogni kezd, és amikor kialszik, valamennyien felpattannak és a fürdőszoba irányába rohannak.

Viktória: Mért nem nappal szartok?

Klára: Néha meg is kell fürödnünk!

Bácsi: Számomra ez lényegtelen.

Viktor: Észrevettük.

Dafina: A helyem átengedem Viktornak.

Amália: Ettől a vitától az emésztésem leáll.

Stabilizálódik a világítás.

Amália: Ezek a hamis román égők állandóan csak pislognak. Szerencsére fél óráig még lesz áram, még csak hét óra. Hála a mi elnökünknek és a mi államunknak ezért az áldásért!

Bácsi: Olyankor mért nincs áram, amikor hideg van és sötét?

Klára: Menj és feküdj le, vagy még jobb, ugorj el egy kis gyújtósért a parkba!

Bácsi: Ki rakta el az ÁTÉHÁ táskát?

Viktor: Az meg micsoda?

Bácsi: Az „Amit Találok, Hozok” táska.

Viktor: Miii?

Klára: Ha talál valamit vásárolni valót, abba teszi.

Bácsi: Tegnap ráfutottam egy csomag fogpiszkálóra.

Viktória: Vett belőle száz darabot.

Viktor: Mire jó az nekünk?

Bácsi: Szükség lehet rá. ÁTÉHÁ.

Amália: Ostoba, látod, hogy a boltok már két hónapja zárva vannak, és hogy sehol semmi. Menj fáért, megrakjuk a sparheltet, ma a kikapcsolás első körébe esünk. Legkevesebb tizenöt órát sötétben leszünk.

Bácsi: Már megint nem főzünk semmit? Lekváros kenyeret akarok!

Amália: Nincs is más, csak lekvár.

Viktória: Én dupla adag orvosságot iszok. A petróleum, azt mondják, hatékony a rákkal, meg sok más betegséggel szemben.

Amália: Amennyire tudom, kutya bajod: csak különböző ostoba szerekkel mérgezed magad. Beveszel mindent, akár a bolondok.

Viktória: A petróleum megelőzésre van. Neked erre persze semmi szükséged. Te örök vagy, mint a piramis.

Amália: De hát az méreg, te ostoba! Utána csuklasz és öklendezel napokig, arról ne is beszéljük, hogy melletted rágyújtani sem mer senki.

Viktória: Nem vitatom szakértelmed a mérgek terén. ( Hangosan gondolkodik ) Vacsora előtt vagy után igyam meg? Rosszul lehetek tőle, mint utoljára. Vagy hasmenést kapok. Hát az kellemetlen. Az íze szörnyű, de biztos vagyok benne, hogy segít. Ha nem segítene, nem innák annyian. Kár, hogy nincs itthon citrom, néhány csöpp benne nem ártana…

Amálai: Önts bele ecetet, megédesíti a lelked.

Viktória: Legjobb éhgyomorra fogyasztani. A rák ellen az a leghatékonyabb.

A szobába szakadt terepegyenruhás katona lép be.

Klára: Kicsi!

 Abban a pillanatban elalszik a fény, együtt keresik a gyertyát. Amália keresztet hány.

Kicsi: Szomjas vagyok… Vizet, adjatok vizet!

Dafina teli pohár vizet nyújt neki, miután felhajtotta, Amália egy újabbat. Viktor a pléhvödröt nyújtja oda neki. Kicsi két kézzel emeli a szájához.

Dafina: Hogy megnőtt!

Amália: A kezefeje csupa vér.

Viktória: Ilyen unokát is érdemel.

Viktor: Úgy iszik, akár a ló.

Bácsi: Ez meg kicsoda?

Klára: Milyen gyönyörű vagy, kisfiam!