Lliljana Jokić Kaspar: Négy kicsi nő

IX. kép

Dafina és Viktor a fészerben álló, rögtönzött fekvőhelyen hever.

Dafina: Csak meg ne lássanak minket!

Viktor: Add a kezed! A bőröd olyan illatú, mint a cigányoké. ( Csókolgatja ) Meg akarlak enni!

Dafina: Túl nagy falat vagyok én neked.

Viktor: Mért beszélsz így. Ingerült vagy, nem hiszel nekem?

Dafina: Nem hiszek.

Viktor: Gonosz vagy. Hittél minden baleknak, akivel csak összehozott az élet, de nekem sohasem. Ostoba vagy, ráadásul dölyfös is. Gyűlöllek ezért!

Dafina: Hidegen hagy.

Viktor: Tudod, hogy szeretlek, és mindig is szeretni foglak.

Dafina: Nem szerettél mindig.

Viktor: Csak akkor nem, amikor nem te voltam.

Dafina: Most nem én vagy.

Viktor: Lehetetlen kívánsz tőlem.

Dafina: Nem vagyok már bolond, hogy a szerelemben higyjek.

Viktor: Az én szerelmemben, Dafina?! Mit érdekel engem a te többi, rossz tapasztalatod! Hinni akarok, hogy naivan haljak meg, ez legyen, ami megóv a rosszal és a démonival szemben. A naivitásomat meg akarom őrizni öregkoromra is. Könnyű naivnak lenned, amíg fiatal vagy, ezt az érzést akarom, akkor is, amikor már közelít a vég. Téged akarlak, téged szeretni nyíltan, mindenki előtt, üvölteni és kimondani, mindazt, amit érzek. Nem akarok tolvajként rejtőzködni, nem vettem el senkitől semmit. Nem akarok többé boldogtalan lenni, átváltozni valamivé, ami nem vagyok. Menjünk valahová, ahol a feleségem lehetsz.

Dafina: Tudod, hogy ez nem lehetséges.

Viktor: Semmi sem lehetetlen, hát nem győződhettünk meg róla tulajdon szemünkkel?

Dafina: Megígérted! Túléltük-e?

Viktor: Még nem élünk, Dafina. Az időnk várakozással telik, azt lessük, hogy valaki más megrendezze a mi életünket. Ez a mi életünk.

Dafina: Nem mi irányítjuk a sorsunkat.

Viktor: De igen, ha tudjuk, mit érzünk. Ha nem így van, én most rögtön meg akarok halni. Azt akarom, hogy te ölj meg!

Dafina: Megöltelek már akkor, amikor Dafinává változtál. Amikor az ágyamba engedtelek. Megbélyegeztelek.

Viktor: Gyerünk, tegyünk úgy, mint hogyha nem idevalósiak lennénk! Hogy valahol másutt vagyunk! Én a messzi Afrikában leszek. Te hol szeretnél lenni?

Dafina: Hagyj békén!

Viktor: Mondd már, hol? Naponta írok majd neked.

Dafina: Amerikában.

Viktor: Drága Dafina… Az éjjel megint nem bírtam elaludni az oroszlánüvöltéstől. A rovarok mind elviselhetetlenebbek, ostromolják a sátramat. Nem merek olvasni éjszaka, mert a fény idecsalogathatja a vadállatokat. A lámpából több károm, mint hasznom származik… Tegnap egy kölyökmajmot hoztak a táborba. Meg akartam fogni, de visítani kezdett és a fogait mutogatta… Görcsösen az egyik hordár vállát szorongatta, aki pedig az ilyen majmokat úgy szereti, ahogy mi a malacpecsenyét. Nem engedem meg, hogy megegyék. Rád gondolok minden nap. Úgy döntöttem, hogy ezentúl egy napnál hosszabb időre nem válunk el soha. Ha véget ér az expedíció, többén nem kerülünk egymástól ilyen messzire… Csókollak!

Dafina: Drága Viktor! Fantasztikus itt, San Francisco-ban! Három óra múlva repülök New York-ba. Magamnak zöld, krokodilbőrből készült szandált, neked egy ezüst cigarettatálcát vásároltam.

Viktor: De én nem dohányzom!

Dafina: Nem érdekes, megtetszett. Azt kérdezem magamban, ugyan mit csinálhatsz most, a forró afrikai éjszakában, s elküldöm neked a szemem előtt pislákoló egymillió csillagot. Ugyanannyiszor csókollak…

Viktor: Az oroszlánok az éjjel megint nem hagytak aludni. Az éjszakai tamtam, vagy az, hogy folyton te jársz a fejemben, nyugtalanná tesz. Úgy alszol-e még az ágyunkban, mint egy kislány? Éjjelente olykor keresni kezdelek, és megtalálom a kezed a párnán.

Bácsi be.

Bácsi: Vége a télnek, megjött a tavasz! Itt a béke! Van tej és tejeskávé! Amália reggelire vár mindenkit. Aláírták a békét. Daytonban! Mindenki aláírta. El kell felednünk, ami elmúlt. Most rögtön. Már nem fontos, hogy mi volt tegnap. Az már a múlt. Én például semmire sem emlékszem. Azt mondom, isten veled, múlt, jelentéktelen tegnap. Akinek esze van, nem gondol már a tegnapra. Ellenkező esetben valami az eszébe juthat, ami miatt esetleg bánhatja is magát. És az ember mikor bán valamit? Ha bűntudata van. De ki itt a bűnös, és miért is? Senki! A hősök elestek, a hóhérok megtértek. Bűntudat nincs. Akik még emlékeznek, úgyis felejtenek. A jelen sem fontos, az okosak ezt is elfelejtik. A jövő a lényeg, jön, már a felhők között szárnyal, nem kell elé vágni! Új idők közelednek!