Lliljana Jokić Kaspar: Négy kicsi nő

XI. kép

Amália asszony nappalija reggel. Gazdag teríték az asztalon. Körül a család és Milić rendező.
Reggeliznek.

Viktória: Parancsoljatok, a tojás friss, egyenesen a fészekből.

Rendező: Köszönöm, nem kérek. Szklerózist okoz, én meg egy kicsit még dolgoznék, alkotnék.

Viktória: Melyek a tervei?

Rendező: A legújabb projektumom egy regény, sosem jegyzem meg a címeket, de azt hiszem, a dráma címe Négy kicsi nő lesz. Az író nem túl ismert, de azt mondják, elég érdekes.

Amália: Az ön tehetsége és habitusa alapján ítélve, a darabnak inkább a Jelentéktelen asszonyok címet adnám.

Viktória: Nem volna-e szebb a Krepp-papír rózsa ?

Klára: És mért nem az Angyal zöld selyemben ? ( Egész idő alatt zöld selyemruhát visel.)

Viktor: Ravasz rókák!

Viktória: És hol volt maga ilyen sokáig? Már aggódtunk. Dafina nem mondott semmit, azt se, hogy hol van, mi van magával. Nem volt neki könnyű az eltelt négy esztendőben.

Rendező: A közelség nem a napi kapcsolatokban teremtődik meg. Ahol szerelem van, ott a közelség.

Amália: Egy fenét!

Milić a kezéből eteti Dafinát. Kettejük kivételével mind felkelnek az asztaltól.

Viktória: Jó, hogy a farkát nem csóválja.

Klára: Nem értitek ti a szerelmet.

Amália: Senki nem érti a szerelmet.

Viktor: Ez nem szerelem.

Viktória: Nézem, nézem, és gondolkodom. Közönséges kutyapecér, de jóképű nagyon.

Klára: Kicsit öreg, de azért vonzó.

Amália: Romlott alak. Meg kellen kicsit szorongatni.

Bácsi: Valaki közülünk fölösleges, ugye?

Viktor: Hallgass már el, te bolond!

Kicsi: Mit idegeskedtek?

Bácsi: Menj hányni!