Cédulák, szárnyak
CHICAGO. Anasztázia nem érzékelte, hogy Amerikában gazdasági válság fogadja őket, meg egy háború, amely megbélyegezte az egész korszakot, csak a falakat látta maga körül. Új, chicagói hálószobájuk halványuló tapétáját: fehér stráfok és piszkos rózsaszín, stilizált rózsacsokrok váltakoztak rajta; és a konyha mennyezetének sötétzöldjét, amely a falakra is aláereszkedett jó méternyi mélységben, hogy aztán zsíros kékes színbe tűnjön át, letakarhatatlan foltokkal a sparhelt körül. A kis szalon fabarnára volt festve, a plafon fehérre, elszegve egy vékony világos léniával, ez tetszett neki a leginkább: valaki valamilyen hatást szeretett volna elérni ezzel a vonallal, meghatóan igyekezett elősegíteni a tér értelmezését. A házból kilépve általában a madárhangokat és autókürtöket visszaverő fal mentén haladt. Ha néhanapján kirakatot nézni a városközpontba merészkedett, azt látta, a járdák roppant szélesek, az épületek felfoghatatlanul magasak; ha kilépett a járókelők két irányba siető sodrából, érzékelhette a drága fehér kőkockákban a millió apró fosszíliát, a magszerűen elkülönülő középpontokat, amelyek tökéletes formája valamiféle életről tett tanúbizonyságot. A régi és kevésbé nagyratörő épületek hosszúkás, sötét kőblokkokból épültek, amelyek Belgrádot idézve szemtelenül ráfeküdtek a járdára. De míg Belgrád a sötétszürkét és a zöldet, az aszfalt és vadgesztenyék színét ölt ötte magára, Chicago világosszürke volt, és a házak körüli zöld övezet valahogyan elhalványodó. A boltok latin betűs cégérei folyton megtévesztették: szegényes angoltudással keverte a szezont a fazonnal, így aztán törekedett rá, hogy bár a legszükségesebb kifejezéseket megtanulja. Télen hideg szél fújt a tó felől, ilyenkor sietősen igyekezett haza. Szokása volt Pavle segítségére lenni, ahogy ez egy papnéhoz illik, gyöngéd és figyelmes volt a plébánia asszonyai iránt, akik megkedvelték szolgálatkészsége miatt, gyakorta védelmükbe vették és ellátták kenyér- vagy mártásrecepttel, jóindulattal mosolyogtak soha ki nem küszöbölt lágy kiejtésén. Ő itt vált felnőtté, itt lett jóval közvetlenebbé és magabiztossá. Őt és Pavlét csak egyetlen dolog aggasztotta: az évek múltak, és a gyermekáldás elkerülte őket.