Cédulák, szárnyak

KAPUK. Az udvarnak három, nekem állig érő, alacsony kapuja volt, ezek, akárcsak az egész kerítés, keskeny lécekből voltak összetákolva. Választhattam, a világ melyik tája felé induljak. Halogattam a döntést. Egy vastag kötél hajlatába illesztett deszkadarabon ülve szerettem magasra repülni az eperfa lombjai közé. Vagy csak a lábamat lóbálva ülni rajta, és gondolkodni. Az őrház mellett zakatolnak és füttyögnek a személy- és tehervonatok, a galambok az égen bucskáznak. Az egyik kapun egy gyalogútra lehet kijutni, rajta a közeli szatócsboltba, ahol sok aprócska fiók volt, és egy nagy fémszekrény. A másik a vágányra néz, de nem a veszélyt jelenti, hanem a legrövidebb utat a két szomszédos ház között. Csak éppen a szemközti kapuban egy kisfiú, nem egy kislány áll. Misike a neve... A harmadik kapu a legtitokzatosabb és legkevésbé használatos. A búzaföldekre vezet! Reggeli után (tejeskávé cikóriából, kenyérhéjjal) mindenki megfeledkezett rólam.

< Kamenica | képeslap Melisszától >