Cédulák, szárnyak
VAGONKOCSI. Nagy, sötét tenyerét fogva, mellette ugrabugrálva, tatát egészen a zentai állomásig kísértem. Búcsúzáskor fölemelt borostás, dohányfüsttel festett, sárgás arcáig, és arcomhoz dörgölődzve megcsiklandozott. Lendített egyet az üres iskolatáskán, ügyesen beugrott a vagonba, és megállt az ajtó mellett. Vasutasszabású nagykabátja elől az utasok tisztelettudóan húzódtak félre.