David Albahari: Különös történetek

Hó

Hull a hó. Április van, és hull a hó. A hatalmas hópelyhek olvadáskor megremegnek, mintha élnének. Valaki úgy véli, hogy az idő szépsége előreláthatatlanságában rejlik. Természetesen, teszi hozzá, a meteorológiai időre gondol, mert az a másik annyira előrelátható, hogy előreláthatóbb már nem is lehet. Ellenvetések özöne következik, a vitában mindenki részt vesz. A szemek kitágulnak, az arcok felpuffadnak, az ajkakra néhol nyálbuborékok ülnek ki. A székek nyikorognak, a cipőtalpak a padlót csikorgatják, a kezek a levegőben hadonásznak, a homlokok ráncolódnak. És akkor, amikor a falióra hatot üt, mindannyian elhallgatnak. A hó továbbra is hull.

Sándor Zoltán fordítása