David Albahari: Különös történetek

Walzer

Robert Walzer szerint, mondom, a beszélgetés elfáraszt. Soha egyetlen beszélgetés sem fárasztott még el, mondja a feleségem, és megismétli: soha. A szavak értékét, olvasom, hatásuk meghatározását a beszélő előbb elfelejti, mint a szűkszavú. Azt akarod mondani, egyenesedik ki hirtelen a feleségem, hogy beszéd közben csak fecsérlem a szavakat? Ez nem az én álláspontom, válaszolom, hanem Walzeré, én semmit sem mondtam. Amikor te beszélsz, folytatja a feleségem, akkor a te szavaid mézédesek, akár a csend, amikor pedig én beszélek, az olyan, mint a szárnysuhogtatás a semmiben, így van, nem? Gyönyörű a magányos ember szellemi szabadsága, mondom, ez ismét Walzer. Rendben, vág vissza a feleségem, akkor készítsen számodra Walzer remetevacsorát. Később, a konyhában, amíg vékonyan megkent margarinos kenyeret eszek, kezdem megérteni a magány megpróbáltatásának súlyát.

Sándor Zoltán fordítása