David Albahari: Különös történetek

A cselédlány

Amikor Danilo gazda felakasztotta magát, mondta a cselédlány, mindannyian azt magyarázták, tudták, hogy ezt fogja tenni, habár, mondta a cselédlány, amikor a vacsora elején Danilo gazda köhintett egyet és bejelentette, hogy egyszer még biztosan felakasztja magát, mindannyian felkiáltottak, hogy ne beszéljen zagyvaságokat, ő azt sohasem tenné meg, először is ők nem engednék meg neki, a lánya pedig még azt is hozzátette, hogy: csalánba nem üt a mennykő, aminek hallatán valamennyien felkacagtak, mondta a cselédlány, egyedül Danilo gazda maradt komoly, a fejét csóválta, mint aki képtelen felfogni, miért nem hisz neki senki, mondta a cselédlány, és ezt követően többé nem emlegették az akasztást, mindaddig, amíg vacsora után át nem mentek a szalonba kártyázni, és valaki, miközben épp a kávét készültem felszolgálni, mondta a cselédlány, meg nem kérdezte, hol van Danilo gazda. Ott van, mondtam, a fürdőszobában lóg.

Sándor Zoltán fordítása