Brestyánszki Boros Rozália: Fanyar ódium
1. Békében

Sára, Nózi.
Sáránál, otthon.
Az asztalon egy fatuskó és egy pohár bor:

SÁRA: Vagy nem?... Mindegy. Tökéletesen mindegy... De azért...? Ugye? Szerintem is... (szünet) Sára, locsold meg a virágjaidat... (fintor) Mindjárt... Majd holnap. Holnap, meglocsolom... (másik fintor) Jellemző. (definitív a fának:) Na? Még mindig nem beszélsz?... De igazad is van. Minek?

Hosszú csend, és a pohár bor...

Kávé, mondjuk, például... (indulna)

Kintről csörömpölés.

NÓZI: (kintről) Hogy a villám ba...! Ó, Uram, bocsá.

Nózi néni csörtet befelé.

SÁRA: Szia, Nózi. Megtaláltad a gereblyét?

NÓZI: Mit raktad oda azt a vacakot?!

SÁRA: Téged keresett.

NÓZI: Fene a jódolgodba, hogy szanaszét hagyod a motyóidat. Rakd el onnan, hallod?

SÁRA: Kemény a te kobakod, Nózi.

NÓZI: Hogy az a... Majdnem mondtam valamit... Rendesen kup ánvágott. Na, hoztam egy csirkét, rakd be a hűtőbe, mert megbüdösödik. Meg hoztam túróst is. (látván az üres palackot:) Van még borod?

SÁRA: Az van. (kimegy, viszi a csirkét is)

NÓZI: Jól megkólintott az a szar... Leülök egy kicsit. (lezuttyan valahova) Elfogytak a mütyűrjeid a faluban. Hallod? Nagyon tetszik a népnek.

SÁRA: (kintről) Az jó.

NÓZI: Viszek még, ha csináltál. Képzeld, a Dani a múltkor vitt a városba is, és átvették az egészet, cakompók, mindet. Hallod amit mondok?!

SÁRA: Hallom hát. (jön egy palack borral)

NÓZI: Van még?

SÁRA: (bort tölt a poharakba) Mi?

NÓZI: Hát a leffentyűkből.

SÁRA: Most nincs.

NÓZI: Kár. (koccint, iszik) Na, mesélj, mi újság?

SÁRA: Semmi.

NÓZI: Mit csinálsz?

SÁRA: (csipeget a túrósból) Punnyadok.

NÓZI: Hát hőség van, az igaz... Képzeld, tegnap nálunk járt a Csuka. Tudod, a Pista öccse. Hozott valami vacakot, de az uram nem volt otthon, és ott ült egész délután a nyakamon, megvárta. De végülis nem baj, mert beszélgettünk, meg minden... Az is olyan egyedül van, szegény...

SÁRA: Nózi... mit az, hogy is ?

NÓZI: Semmmi, semmi, csak úgy mondtam, hogy mondjak valamit... De tényleg jóképű fiú... már hogy volt. Valamikor... De még most is. Nem?

SÁRA: Nózi...!

NÓZI: Nem, nem kell betojni, nem mondam én neki semmit, csak eszembe jutott... Mért? Neked sose jut eszedbe?

SÁRA: A Csuka?

NÓZI: Dehogy a Csuka, hanem, hogy jó volna még...? Teljesen bepókhálósodsz.

SÁRA: És az kit zavar?

NÓZI: Bundabugyiban terpeszkedsz egész nap, mint egy vénasszony.

SÁRA: Nagyon kényelmes. Te is azt hordod.

NÓZI: Bolond tyúk... Csak aztán itt maradsz, egyedül, se gyereked, se senkid... Nekem legalább ott az uram... Olyan amilyen, de legalább ott van.

SÁRA: Finom a túrósod. Ezt nem olajjal csináltad, ugye?

NÓZI: Nem hát, hanem vajjal! ... Ugye, bejössz pénteken a falunapra?

SÁRA: Nem.

NÓZI: Derogál. Tudtam én.

SÁRA: Ne prédikálj, Nózi.

NÓZI: Ki? Én?! Egy szót se szóltam! De Sára, figyelj már az öregasszonyra egy kicsit: nem szabad ilyen borúlátónak lenni.

SÁRA: Hol látod te itt a borút?

NÓZI: Három éve begubóztál ide, és...

SÁRA: Négy.

NÓZI: Négy?

SÁRA: Négy.

Csend.

NÓZI: Adj még egy pohárral.

Sára tölt, Nózi iszik.

Szépek a gerberáid.

SÁRA: Láttad a narancsszínű cirmosat is?

NÓZI: Láttam. Akkora, mint a tenyerem. Csuda. Locsolod őket rendesen, mi?

SÁRA: Ja.

NÓZI: Kell is. Pörkölnek, mint a pokolban, nem is lehet meglenni kint... A Pista is, tegnap olyan benga volt, amikor hazaért. Azt hittem, agyalágyulást kapott. Nem való már neki a bicigli. Te meg ki se mozdulsz, mi? Jól is teszed... (a fatuskóról) Mit lesz ez? Megint valami a kertbe?

SÁRA: Még nem tudom

NÓZI: Hát... majd meglátjuk, ugye?... Jó nagy tuskó... Na, megyek. De azért csináljál még olyan fültyűket is, viszik, mint a cukrot. Kikupálódhatnál egy kicsit. Rendbehozhatnád öregapád viskóját.

SÁRA: Nekem ezt így jó, ahogy van.

NÓZI: Mert lelke van, mi? Má ló... majdnem mondtam valamit. Na, kell valami a faluból?

SÁRA: Nem. Vigyázz a Pistádra.

Nózi gesztus, majd el. Sára marad, és kerülgeti a fatuskót.

| 2. Ambíció |>