Brestyánszki Boros Rozália: Fanyar ódium
5. Válságmegoldás

Rita, Gál, Szűcs
A szerkesztőségben.

GÁL: Ne szarjál már, Szűcs! Tudod, hogy kutyaszorítóban vagyok.

SZŰCS: Tudom, és értelek is, de biztos, hogy lehet találni valami megoldást.

GÁL: Milyen megoldást, baszod?! Kész tények elé raktak! Húsz százalékos leépítést kérnek, mit nem értesz ezen? Hogy a fenébe tudom ezt megoldani úgy, hogy senkinek se fájjon?

SZŰCS: Beszéltél a Kamarással?

GÁL: Hülyének nézel? Pontosan tudod, hogy mi mindent próbáltam! Mondd meg, ha olyan okos vagy, mi a frászt csinálnál a helyemben!

SZŰCS: Nem tudom. Nem vagyok a helyedben.

GÁL: Akkor fenének jártatod a pofádat! Nem is értem minek fizetlek.

Kopognak.

Mi van?!

RITA: Bejöhetek?

GÁL: Gyere.

RITA: Bocsánat, csak hallottam, hogy min vitatkoztok, és...

GÁL: És?!

RITA: Hát végülis..

GÁL: Végülis mi van?

RITA: Elmondanám, de négyszemközt...

SZŰCS: Az asztalomnál leszek. (el)

GÁL: (lerogy) Mindenki az én véremet szívja. Ezek gyűlölnek, mert tudják, hogy felmondásokat fogok osztogatni, azok meg rühellnek, mert túldimenzionált a költségvetésünk... Megőrülök.

RITA: Agyvérzést kapsz, ha így folytatod.

GÁL: Pillanatokon belül.

RITA: Nem kell fejjel menni a falnak. Amit nem lehet azt nem kell erőltetni.

GÁL: Istenem, de naív vagy.

RITA: Persze. De ha nem lehet másként, akkor nem érdemes ennyire enned magad miatta.

GÁL: Hanem mit csináljak? Küldjek hét embert az utcára?

RITA: Átnéztem az alkalmazottak listáját...

GÁL: Azok csak papírok. Ezek meg emberek.

RITA: De a papírokból kiderül, hogy ötüknek megvan a nyugdíjfeltétele. Három recepciósunk van, kettővel is tudunk dolgozni. Nyolc vágó van, de öt is elég. A Totyi meg a Klepa egyébként se járt be soha... És még valakitől meg kell válni...

GÁL: Ez öt ember?

RITA: Öt. És Nella a hatodik.

Ismét kopognak.

GÁL: Igen?

Belép Edvin.

EDVIN: Sziasztok. Zavarok?

GÁL: Gyere csak.

RITA: Gyorsan mondjad.

EDVIN: Mondtad, hogy jöjjek be érted, ha befejeztem.

RITA: Hány óra van? (az órájára néz) Már hat? Na mindegy. Menj csak, én még nem tudok.

EDVIN: Egy óra múlva nálunk vannak.

RITA: A Maráczyék! Jézus Mária!

EDVIN: Dolgozol még?

RITA: Szerinted? Nem tudom, mondd le őket, kérlek.

EDVIN: A te ismerőseid, RITA:.

RITA: Látod, hogy mi van, nem?

GÁL: Menj csak, ha megbeszélted az emberekkel, ezt megoldjuk később.

RITA: Mikor később? Túl van tárgyalva. Edvin, kérlek...

GÁL: Na addig én megyek, és fütyülök egyet. (el)

RITA: Ne csináld ezt velem

EDVIN: Én?!

RITA: Hogy lehetsz ilyen?

EDVIN: Nincs kedvem vitatkozni. Én is dolgoztam mostanáig. Te hívtad őket, a te barátaid. Ha le akarod mondani, akkor hívd fel őket te.

RITA: Istenem, akkor meg menj haza, én meg jövök amikor tudok. Vagy csinálj amit akarsz, csak ne komplikáld az életemet.

EDVIN: Te tudod. (el)

Szűcs bekukkant.

SZŰCS: Rita, nehogy már emiatt veszekedjél a férjeddel.

RITA: Nincs semmi gond.

SZŰCS: Biztos?

RITA: Ha nem érti meg, az az ő baja. Nem tud érdekelni.

SZŰCS: Rendes fiú ez az Edvin.

RITA: Tudom. Csak néha nehéz vele egy kicsit.

Belép Gál.

SZŰCS: Na? Jutottatok valamire?

GÁL: Később, Szűcs.

Szűcs visszahúzódik.

Elment?

RITA: El.

GÁL: Megoldottátok?

RITA: Ne törődj vele 

GÁL: Mért pont a Nella?

RITA: Anna is tud gépírni. Ideje is van rá. A Nella meg fiatal, csinos, kap munkát bőven, nem is kell, hogy sok esze legyen hozzá... Egyébként a telefonszámláját ellenőrizted már?

GÁL: Az a munkájával jár.

RITA: Hogyne. A tied négyszerese. És a reprezentációs költségei?

GÁL: A Nellának?

RITA: A Nellának. Napi rendszerességgel.

GÁL: Mennyi?

RITA: Ellenőrizd le.

Csend.

GÁL: Nem akarok senkit se az utcára rakni.

RITA: Akkor a Kamarás nem lesz szívbajos és levált téged, Gál főszerkesztő úr, és a helyedre ülteti az egyik marionettjét, aki szemrebbenés nélkül tizenöt embert penderít ki, és kurvára nem fogja érdekelni, hogy ki milyen kapacitás.

GÁL: Szembeköpöm magam, ha megcsinálom...

RITA: Nem fogod. Csak azt mondd meg nekem, hogy egyetértesz-e vele?

GÁL: Ez egy szarházi disznó...

RITA: Tudom. És nem ül sokáig a székében, meglátod. De most ő a polgármester, és nem tudsz mást csinálni.

GÁL: Hét ember...

RITA: Nézd, aláírod a végzést, és összehívsz egy szerkesztőségi ülést. Én meg bemegyek helyetted, és elintézem ezt az egészet.

GÁL: Nem lehet. Ha megcsinálom, akkor a szemükbe kell néznem. Ennyi jár nekik.

RITA: Ahogy akarod.

GÁL: Mért nem születtem halásznak?

RITA: Ezt viszont már nem tudom neked elintézni.

GÁL: Neked tiszta a lelkiismereted?

RITA: Még szép. Ki az oka ennek az egésznek? Én? Vagy te? Nem. Csak végrehajtók vagyunk. Azaz te. Mért volna lelkifurdalásod?

GÁL: Te szőrös szívű kis ribanc.

RITA: Csak reális vagyok.

GÁL: Mit csinálnék nélküled? (puszi) Na megyek. Holnap összehívjuk azt az ülést És most már indulj haza te is, mert nagyon várnak már, nem?

RITA: Ja. Csak elintézek még egy telefont...

Gál elegy, Rita telefonálna, de nem veszik fel. Belép Szűcs. RITA: leteszi a kagylót.

SZŰCS: Baj van?

RITA: Nincs otthon senki. Ez a majom nem ment haza, a Maráczyék meg ha jönnek, akkor megcsókolhatják az ajtót.

SZŰCS: Elhanyagolod a családodat... Nem ér meg ez a munka ennyit.

RITA: Milyen családomat? Edvint?!

SZŰCS: Hát biztos nem lehet neki egyszerű melletted élni.

RITA: Nekem se egyszerű. Folyton dolgozik. De ha otthon van, akkor is a komputer előtt ül. Semmi mással nem törődik.

SZŰCS: Dehát neked is egy kicsit több időt kéne szánnod rá, vagy legalább egy kicsit türelmesebbnek kellene lenned...

RITA: Én nem leszek olyan, mint az apám, aki holta napjáig csapkodta az asztal lapját, de csak, ha senki se látta. Én nem fogok egy rühes tanyán elsorvadni. Érted?!

SZŰCS: De kislány, nem jó csinálod te ezt...

RITA: Mért, mit csinálok?

SZŰCS: Hát a Gállal, meg minden...

RITA: Az az én dolgom. Nagyon jól tudom, hogy mit csinálok! Ne avatkozz bele! És most hagyjál, hogy elintézzem a rohadt Maráczyékat. (ismét tárcsáz a telefonon)

<| 4. Maximalizmus || 6. Paradoxon |>