Brestyánszki Boros Rozália: Fanyar ódium
7. Rita a karácsonyi céges partin

Rita, Szűcs, Gál és Kamarás.
Egy étteremben.
Körben állnak, kezükben egy papírtálca valami harapnivalóval.

KAMARÁS: Büszke vagyok arra, amit csináltok. A múltkor találkoztam a TV1 emberével, valami Szél vagy Eső...

SZŰCS: A Zápor?

KAMARÁS: ...Igen, nem tudom, és mondta, hogy rendszeresen átveszik a műsoraitokat. Gratulálok!

GÁL: Igen, a Körképet meg a Régiót...

KAMARÁS: Azt mondja, hogy nagyon színvonalas munkát csinálunk mi itt.

RITA: Önnek, polgármester úr, melyik a kedvenc műsora?

KAMARÁS: Kisasszony, nagyon későn kerülök én ágyba, nincs nekem időm tévét nézni.

RITA: Férjnél vagyok.

KAMARÁS: Jaj, tündérbögyöllőm, bocsánat, ha megsértettem, nem állt szándékomban. Egyébként méltóságod is a televíziónál dolgozik?

RITA: Igen.

KAMARÁS: Ó, ilyen fiatalon. Azt hittem valamelyik kolléga barátnője. De ne értsen félre, ezt bóknak szántam. Kis vulkánsellő. Hogy szólíthatom?

RITA: Orbán Rita vagyok.

KAMARÁS: Az az Orbán Rita?

RITA: Az az Orbán Rita.

KAMARÁS: Sokat hallottam már magáról...

RITA: Ez megtisztelő.

KAMARÁS: (Gálnak) Fiatalítás volt a szerkesztőségben vagy mi a fene? Pedig úgy tudom, sikerült lenyelned a békát és végigcsináltad a leépítést. Sajnálom, komám, biztos nagyon utáltok, de nem volt más választásunk. Mindenhol voltak elbocsátások, nem ti vagytok az egyetlenek. Sőt! Még nálunk is. Muszáj volt. Nekünk sem egyszerű, hidd el. Szűcs, hozna nekem még egy pezsgőt? Meg a Gálnak is, ugye? Meg ezeket dobja el valahova. (mármint a papírtálcákat)

GÁL: Én már így is sokat megittam, meg aztán a pezsgő nem az én...

KAMARÁS: Jaj, komám, nem lehet mindig sörözni. Menjen csak, Szűcs. Ugye, merre van itt a mellékhelység?

GÁL: Egyenesen, végig, aztán balra.

SZŰCS: Elkísérem.

KAMARÁS: El ne menjetek, amíg visszajövök.

Szűcs és Kamarás el.

RITA: Én ezt nem bírom tovább hallgatni...

GÁL: Ugyan már. Karácsony van. Legalább ma ne morogj.

RITA: Nem morgok, csak...

GÁL: Semmi csak. Csinos vagy. Nem áll jól, ha ráncolod a szemöldököd.

RITA: Bolond.

GÁL: Mért? Mert kikezdett veled?

RITA: Te vagy a bolond. Egyébként meg nem kezdett ki velem.

GÁL: Pedig szeretted volna, mi?

RITA: Csak nem féltékeny a főszerkesztő úr?

GÁL: Nem tudom...

RITA: Gál.

GÁL: Igen?

RITA: Mit csinálsz?

GÁL: Ha nem akarod, abbahagyom.

RITA: A feleséged is itt van...

GÁL: Meg a férjed is...

RITA: Bármikor bejöhetnek.

GÁL: Ha nem akarod abbahagyom. Kis vadóc...

RITA: Részeg vagy...

GÁL: Csak egy csöppet... Ma én is felengedhetek egy kicsit, nem?

RITA: Néha azért tényleg sajnállak...

GÁL: És mért sajnálsz te engem, kislány?

RITA: Egyedül cipeled ezt az egészet...

GÁL: De itt vagy nekem te. Nem vagyok egyedül.

RITA: Dehogynem. Megbeszélhetünk ezt-azt, de gyakorlatilag nem tudok neked segíteni semmiben. Ne harapj, meglátszik. Mindent te csinálsz. És napokat bajlódsz marhaságokkal, a fontosabb dolgokra meg nem jut időd.

GÁL: Ez bizony így van... Olyan puha a hajad...

RITA: Sokkal effektívebben tudnál dolgozni, ha nekem is szabad kezet adnál bizonyos dolgokban...

GÁL: Milyen dolgokban? Mire célzol, kislány?

RITA: Mindig mindenhez hivatalos felhatalmazást kell kérnem. Semmiben sem tudok önállóan dönteni... Mindig téged kell nyaggatnom mindenért...

GÁL: Mit szeretnél? A tied vagyok.

RITA: A Szűcs meg ott van melletted, csóválja a farkát, de soha semmire se képes egyedül. Vigyázz, elszakad a gomb. Teljesen határozatképtelen.

GÁL: Kirúgnád a Szűcsöt is?

RITA: Dehogy.

GÁL: Nincs rajtad melltartó...

RITA: Sose hordok. Csak ő a helyettesed, és semmi hasznod belőle. Egyszerűen nem tud többfelé koncentrálni, és folyton elszúr valamit, ezt te is látod. Egyébként szerintem teljesen rendben van a pasi.

GÁL: Örököltem. A Szűcs alapítótag, tizenöt éve itt van.

RITA: Tudom. Nem is akarom én bántani. Csak ha egy kicsit átstrukturálnád a rendszert mindenkinek jobb volna. Sokkal effektívebb volna, ha mondjuk sportriporterként dolgozna, valaha az is volt a szakterülete, nem? Hiányzik az egészséges fluktuáció.

GÁL: A fluktuáció, mi? A Szűcs székére fáj a fogad.

RITA: Csak azt szeretném, ha rendesen mennének a dolgok. Neked is könnyebb volna, meg az egész olajozottabban működne.

GÁL: Menjünk el valahova, ahol nincs ennyi ember...

SZŰCS: Bocsánat, hogy késtem, csak találkoztam a bárpultnál a férjeddel, és elbeszélgettünk egy kicsit. Egyébként hol a Kamarás?

RITA: Hát veled ment el.

SZŰCS: És még nem jött vissza?

GÁL: Bocsánat. (kimegy)

SZŰCS: Mi van vele?

RITA: Semmi.

SZŰCS: Na mindegy. Kéred a pezsgőjét? Én megiszom a Kamarásét.

RITA: Add ide.

SZŰCS: Akkor boldog Karácsonyt, kollegina.

RITA: Boldog karácsonyt, kolléga!

<| 6. Paradoxon || 8. Az ajánlat |>