Benes László: '68 avagy megkésett riport egy szabadkai popfesztiválról
5. A virággyerekek újjászületése
A polgárjogi harcos Angela Davis és a militáns Fekete párducok szélsőbal mozgalmát – akiknek azonban vajmi kevés közük volt a szeretetcentrikus lázadókhoz – , valamint az 1967-ben a bolíviai gerillamozgalom megszervezése kapcsán elfogott s kivégzett kubai forradalmár, Che Guevara legendás alakjának, elsősorban a divatra gyakorolt hatását leszámítva, az Amerikai Egyesült Államok fogyasztó centrikus jóléti társadalmában virágzó utópista ellenkultúra további fejlődésére semmi esetre sem volt helytálló a Kommunista már idézett interjújában nyilatkozók azon elhamarkodott megállapítása, „hogy ebben a mozgalomban mindinkább kifejezésre jutnak azok az irányzatok, amelyek egyesítik az új baloldallal”. Ott ugyanis számtalan, a kábítószer-fogyasztás bugyros poklát megjárt és általuk kutatott igazság kérdéseire megnyugtató választ nem adó keleti filozófiákban csalódott fiatal – mivel ezek megismeréséhez teljes egészében meg kellett volna tagadniuk a tökéletes befelé fordulás hagyományát nem ismerő nyugati kultúrát, amelyhez természetesen erősen kötődtek, a dolgok logikája szerint zsákutcába kerültek – , élete megújításához való fogódzóit a szeretetre épülő eszméikhez oly közel álló keresztény tanokban találta meg. Másfelől, miután a Rolling Stones 1969-ben a kaliforniai Altamontban megtartott szuperkoncertjén, az együttes által – meggondolatlanul – a rendfenntartással megbízott Pokol Angyalai, a kamerák előtt szúrtak le egy színes bőrűt, az univerzális testvériségről és szeretetről alkotott hippi utópia szivárványképe is fakulni kezdett. Ekkorra már a virággyerekek laza soraiba könnyűszerrel befurakodó gonosztevők rémtettei, mint amilyen a Manson-banda által Roman Polanski filmrendező Los Angeles-i villájában véghezvitt, s a közvélemény jogos elkeseredését kiváltó szörnyű mészárlás volt, sok kommunatagban megkérdőjelezte az addigi közösségi életvitel folytatását. Elgondolkodtató, hogy Polanski áldott állapotban lévő feleségének és végzetes sorsú esti társaságának fanatikus gyilkosai vezetőjüket, Charles Mansont, a Satan mellett, épp Jesus néven tisztelték.
Az újonnan kibontakozott Jézus-mozgalom visszatartóztathatatlanul söpört végig a nyugati partvidék ellenkultúrás társadalmának közösségein. Az újjászületett hippiknél – mivel a Biblia tanítását szó szerint értelmezték – , Isten igéje nyílt, őszinte befogadásra talált: csatlakoztak a legelső felekezethez amelyik az útjukba esett, s amint az őskeresztények , ők is rögtön meg akartak keresztelkedni; a bemerítkezésre egyaránt megfelelt számukra bármelyik fürdőmedence vagy maga az óceán. A megtérési hullám elérte az akkori popvilágot is. Eric Clapton már 1969-ben a Szentírás tanításaihoz fordult, hogy megszabaduljon nyomasztó narkónehézségeitől, ahogyan Bob Dylan is, aki zsidó létére megkeresztelkedett, és tehetségét abban az időszakában Jézus Krisztus tanainak hirdetésére használta fel. Újjászületésének dokumentuma a Slow Train Coming22 című album. És bármennyire is hihetetlenül hangzik: az akkori sikerlistákon ott sorjáznak a meggyőződéses hit által ihletett slágerek. A szinte egyik napról a másikra tagságuk eredeti létszámának többszörösére duzzadt egyházak23 vezetői eleinte értetlenül álltak a jelenség előtt és nem is tudtak mit kezdeni újdonsült híveikkel. Mint ahogyan Chuck Smith sem, aki 1965-től állt a megszűnés rémképével szembenéző, Costa Mesa-i Calvary Chapel gyülekezet nyájának élén. A jövevények óriási gondot zúdítottak a tiszteletes nyakába: bár már ámulatra méltó keresztény erényekkel rendelkeztek, ellenben még nem volt hol lakniuk. Miután lakása szűknek bizonyult a hosszú hajú, kellemetlen testszagot árasztó fiatalok számára, 1968 májusában egy bérelt épületet bocsátott a rendelkezésükre. „...Kibéreltünk egy kis kétszobás házat a 19. utcában, ahol John Higgins feleségével, Lonie-val beindította a House of Miracles24missziót. Az első hét végéig huszonegy, a rákövetkező héten pedig harmincöt fiatal fogadta el az Urat, és költözött be új otthonába. Emeletes ágyakat állítottunk a garázsba, magában a lakóépületben faltól falig aludtak a fiatalok. Még a fürdőkádba is jutott belőlük.”25 – emlékezik vissza ezekre az időkre Smith tiszteletes.
Ám hamarosan azt is kinőtték, így Dél-Kalifornia környező városaiban házakat, Oregonban pedig egy egész birtokot vásárolt a számukra. Szó ami szó, a Calvary Chapel rohamosan növekedett, hogy amikor megnyitották a háromszáz ember befogadására tervezett új gyülekezeti épületet, pótszékeket voltak kénytelenek beállítani, de még így is sokuknak a padlón kellett ülniük. Habár naponta három istentiszteletet tartottak, a tömeg egy része az udvaron rekedt. Ekkor megvásároltak egy tizenegy holdas telket. „Egyik részén parkolóhelyet alakítottunk ki, majd vettünk egy nagy cirkuszi sátrat, hogy a tél beálltával legyen hová elhelyezni az embereket. A sátorban 1600 széket helyeztünk el...”26
A folyamatos és törésmentes fejlődés (hetente száz újonnan megtért), természetesen hatalmas anyagi haszonnal is járt. Ne feledjük: az ilyen keresztény közösségekben magától értetődő, az akkorra már nem csak hippikből álló tagság részéről a jövedelem utáni tized befizetése. A befolyt pénzből, a Smith hitszónak prédikációi alapján íródott könyvek kiadására, bibliatanításokat tartalmazó hangszalagok, videokazetták gyártására és forgalmazására, egy haszonkulcs nélkül gazdálkodó, önmagát fenntartó vállalatot alapítottak. Majd létrehoztak egy ügynökséget, amely az Amerika száz nagyobb rádióállomásán és tévécsatornáján sugárzott műsoraik szervezésével foglalkozott. A havonta kétezres példányszámban legyártott és a darabonkénti két dolláros áron értékesített szalagok huszonöt százalékát ingyen juttatták el a rászorulóknak, az evangélium üzenete által bátorítva az üldözötteket, reményt nyújtva a raboknak, a megvetetteknek. Ám sokan, köztük elismert teológusok is, abbéli kételyüknek adtak hangot, hogy Smith egyházvezető esetében a vallás árucikké nyilvánításáról beszélhetünk. Egyik akkori bírálója szerint: „...A Kaliforniai Costa Mesa-ban a Chuck Smith lelkipásztor huszonötödmagával alapított egyháza, tizenegy év leforgása alatt egy olyan hatalmas mozgalommá fejlődött, hogy a vasárnapi istentiszteleteken olykor huszonötezer ember is összegyűlik. Chuck Smith, hogy eleget tegyen a nagy érdeklődésnek, kénytelen volt felépíteni egy 1,25 millió dollár értékű templomot, kibővítve egy óriás bevásárlóközponttal, ahol a tőkehústól a drágakőig úgyszólván minden kapható”.27 (A szerz. ford.) Chuck tiszteletes azon érvelése, miszerint az istenháza tőszomszédságában üzemelő éttermek, üzletek, nélkülözhetetlenek a – főleg vasárnaponként – gyakran estig tartó összejövetelekre messziről egybesereglettek fogyasztási cikkekkel való ellátása szempontjából, szöges ellentétben áll a Biblia azon tanításával, amely elítéli az igehirdetésnek a kereskedelemmel történő összefonódását; >> Jézus bement (Isten) templomába és kiűzte azokat, akik a templomban adtak-vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig fölforgatta. „Írva van, kiáltotta; az én házam az imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek” <<28(Mt 21, 12-13)
A Calvary Chapel egyház lassan behálózta az Észak-amerikai unió államait, majd megvetette lábát a Szovjetunión, Kínán és Izraelen át egészen az Új-Guinea-i őserdőkig. Habár tevékenységével tagadhatatlanul hozzájárult „a hit tudománnyá, technológiává és orvoslássá változtatásában” 29, a tömegek igényeihez alkalmazkodva felhígította az evangéliumot és futószalagon gyártotta a megtérteket, az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy Chuck Smith megtette azt, amivel a kaliforniai egyházvezetők többsége nem volt hajlandó szembenézni: lemondva tekintélyről, kényelemről, befogadta az ő megszokott normáitól homlokegyenesen más nézeteket valló hippiket. Azt sem tagadhatom, hogy amikor a múlt század kilencvenes éveinek legelején a sors kifürkészhetetlensége folytán megismerkedtem a Calvary Chapel több tagjával (találkozhattam Chuck Smith-tel is), és meghívásukra egy feledhetetlen hetet tölthettem az Alpesek minden szépségét egy helyre sűrítve kínáló ausztriai Millstatt-ban, az általuk rendkívül kedvező áron megvásárolt és konferenciaközponttá átalakított Schloss Heroldeck kastélyban, a lélekemelő és a polgárháború lidércnyomásától megszabadító tanításokat tolmácsoló előadók jellemében nem találtam egy szikrányi pénzéhséget sem. Ám beismerem: a háború szörnyetegének árnyékában rettegő hátországból odacipelt szorongások súlyos terhétől való pillanatnyi megszabaduláshoz – egyenes arányban a szellemi táplálékkal – , hozzásegített a nyugati világ e mondén üdülőhelyét övező felséges természet lélekgyógyító nyugalma is, hiszen a bár kissé viszontagságos, ám minden esetre élménydús utazásom végeztével megérkezve a Millstatt-i tóhoz, ezt írtam akkor még hébe-hóba vezetett naplószerű jegyzeteimbe:
A tó irányába meredeken lejtő hegy oldalában épült kastélyból egyaránt felséges kilátás nyílik a mélykék víztükörre, Millstatt muskátlis nyaralóira, a smaragdzöld fenyvesek felett magasló kopár bércekre, valamint a távolban sejtelmesen kirajzolódó, rózsaszínű havasokra.
Mike Harrisre sem süthette rá igazán senki a kapzsiság bűnének bélyegét, amikor – lemondva ígéretes sportkarrierjéről, jól fizetett strandmentői állásáról – abban az időben Szabadkán és környékén evangelizált. Ezt bizonyossággal állítom, mivel éveken át tartó közeli, mondhatnám baráti ismeretség kötött, a megjelenésével bármelyik Hollywood-i félisten sárga irígységét méltán kiváltó, főképp a gyengébb nem képviselői alkotta sokadalomtól körülvéve, gitárkísérettel éneklő, hosszú hajú kaliforniai fiatalemberhez. Ám ha rágondolok, miszerint mindezt tette a Calvary Chapel megbízásából, az is lehetséges, hogy tévedek. Abban az egyben azonban biztos vagyok: annak idején a virággyerekek többsége semmi esetre sem így képzelte újraszületését.
22 Jön egy lassú vonat
23 Az USA-ban sok az olyan felekezeten kívüli keresztény közösség, melyet csupán tucatnyi hívő alkot.
24 A csodák háza.
25 Chuck Smith: A Calvary Chapel története
26 Chuck Smith: A Calvary Chapel története
27 Vukov Colicnak a zágrábi START magazin 1979.február 7-i, 262.számában megjelent Boga za dolar (Dollárért megvásárolható Isten) című cikkéből.
28 Újszövetségi Szentírás, Bencés Kiadó, Pannonhalma, 1994
29 Norman Mailer: Az éjszaka hadai, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988
<| 4. Palicsi kissrác || 6.Beatprovincia |>