Gergely Tamás: A zselnice ideje
Vadrózsa
Malackát várta a könyvtárból, a vadrózsafát azután látta meg, hogy a kocsi ablakát leengedte. Akkor is oldalról. Úgyhogy azt, hogy egy sziromlevele lehullott, csak mellékesen érzékelte a retináján, homályosan.
Dongók járták a fát, illetve kettőt számolt meg, az egyik még így is bújócskát játszott vele: egy alig kinyílt virágban szorgoskodott. Terjedelmes potrohával mozgatta belülről a szirmokat, „rém izgalmasnak tűnhet egy cirmosnak”, gondolta, s elmosolyodott. Ő: Vadmalac, ha nem lett volna bemutatva…
Mikor újra gondolataiba mélyedt, újabb sziromlevél hullott, tépelődni kezdett:
„Vajon a Dongó okozta?”